A kevesebb néha több – avagy mennyire hasznosak a búvárkomputerek?

Kevin_Edwards_Dive_computers
Rengeteg gyártó kínál különféle komputereket

Óra, mélységmérő, hőmérő, tájoló, nyomásmérő csak néhány műszer azok közül, amelyek az idők során szép lassan egybeolvadtak és egy eszközben jelentek meg, míg a dekompresszióra vonatkozó információkat jellemzően táblázatokból nyerték a búvárok. A búvárkomputerek megjelenése messze felülmúlta a táblázatos-műszeres merüléstervezést mind kényelemben, mind pontosságban. Valós időben mutatják a biztonságos merülési határokat, dekompressziós kötelezettséget, maradék nitrogénidőt, oxigénterhelést, emelkedési sebességet és még rengeteg más információt. Merülést követően az adatok kinyerhetők, elemezhetők, tárolhatók. Nem meglepő, hogy sokoldalúságával manapság szinte nélkülözhetetlen felszerelési tárggyá nőtte ki magát a búvárok körében.

Uwatec-Digital-330m-bottom-timer
Egyszerű digitális idő- és mélységmérő

Az említett pozitív tulajdonságai ellenére miért van az, hogy a GUE búvárok mégis egyszerű idő- és mélységmérő műszereket használnak?

Elterjedtsége okán egyre több búvár gondolja úgy, hogy már a búvártáblázatok használata teljességgel idejétmúlt és ezért nem is fordítanak időt azok tanulmányozására. De ezzel a szemlélettel azt is mondhatnánk, hogy ne tanítsunk az iskolákban matematikát, hiszen a számológépekkel bármit könnyen ki lehet számolni.

A legnyilvánvalóbb gond a komputerekkel, hogy ha elromlanak, akkor a búvár alapvető fontosságú információk nélkül marad. A komputer függővé teszi a búvárt és így az elveszíti a képességét arra, hogy folyamatosan figyelje a környezetét. Teljesen kimarad a merüléstervezés gázra, időre, mélységre, dekompresszióra vonatkozó része, arra számítva, hogy majd az úgyis megmondja, mit is kell majd tenni. Elmarad a terv merülőtársak közti megvitatása is, ami a tervezés másodlagos védővonala. Jellemző, hogy a komputer bekapcsolásával kikapcsol a búvár agya.

A búvárkomputerek matematikai algoritmusokkal számolnak, amelyek sokszor furcsa eredményeket produkálnak. Ehhez hozzájön, hogy némely gyártó a komputer használatából adódó felelősség csökkentését konzervatív adatokkal próbálja ellensúlyozni, mely nevetségesen hosszú dekompressziós időket eredményez. Csak kis adalék, hogy a komputerek elég rosszul viselik például a változatos barlangi merülési profilokat, amelynek eredményeképp extra szigorúakká válnak és feleslegesen “büntetnek”. Több modell is a dekompressziós kötelezettség megszegésekor egyszerűen “lefagy”, vagy félrevezető adatokat ad ahelyett, hogy használható információkat nyújtana.

ocndmpp2
Rengeteg információ egy képernyőn

A búvárboltok kínálatát böngészve látható, hogy a búvárkomputerek drága felszerelési tárgyak, ezáltal vonva el a pénzt más, ténylegesen hasznos eszközök beszerzése elől. Ráadásul a meghibásodási valószínűségük pont ugyanakkora, mint a jóval olcsóbb idő- és mélységmérőké.

Általános tendencia, hogy a gyártók próbálnak minél több információt belezsúfolni egy viszonylag kis képernyőbe. A rengeteg információ, villogás, hangjelzés könnyen össze tudja zavarni a búvárt, vagy el tudja vonni a búvár figyelmét a valóban fontos adatokról.

A fentiektől függetlenül nem állítom, hogy a komputerek haszontalan felszerelési tárgyak, hiszen gondos tevezés mellett, komolyabb merüléseken betölthetnek például ellenőrző funkciót, vagy gyűjthetnek adatokat utólagos elemzésre.

Szeretnék mindenki arra ösztönözni, hogy ha használ is komputert, akkor gondos merüléstervezés mellett sokkal inkább kontroll-adat szolgáltató műszerként tekintsen rá, mintsem az információ egyetlen forrására.