Balogh Enikő – GUE Rec1 búvár élménybeszámolója

Kedves természetbarát Társaim,

Ha netán arra a nemes és hálás vállalkozásra adnátok fejetek, hogy a vízi világ csodáit is szívesen szemügyre vennétek, akkor ajánlom figyelmetekbe az alábbi irományom:

Hol is kezdjem… talán ott, hogy aki ismer engem, az tudja, hogy igazán vízi lénynek születtem, viszont elég fázós vagyok, ami sokszor visszatart a pancsolástól és az úszkálástól.

A másik oldalam viszont szereti a kihívásokat és imád felfedezőt játszani. Azaz teljesen észszerű döntésnek tűnt, hogy a családom férfitagjai után (akik PADI képzési rendszerben tanultak) én is búvárkodásra adjam a fejem.

Hosszas keresgélés után találtam rá a GUE (Global Underwater Explorers) képzési rendszerére, ami számomra a legmegfelelőbb választásnak tűnt, hiszen azokat az alapelveket foglalja magába, melyek szerintem elengedhetetlenek. Ilyen többek között a természetvédelem, a biztos alapok elsajátítása, az egészséges életmód, a csapategység és nem utolsó sorban a megfelelő erőnlét. A szervezetet 1998-ban alapították környezetvédők, felfedezők és oktatók, azért, hogy javítsanak a víz alatti képzések minőségén. A GUE törekszik rá, hogy globálisan használható merülési és képzési szabványokat fejlesztsen ki, valamint hozzáértő búvárokból, oktatókból és kutatókból álló nemzetközi bázis kiépítsen ki. Emellett támogatja a kutatási, felfedezési, környezetvédelmi kezdeményezéseket is.

Így döntöttem igen, én ezt szeretném. Az oktatóm Szilágyi Zsolt volt, akinek előéletével teljesen tisztában voltam. Emlékeztem a 2001-es balesetére, amikor mintegy 120 órát töltött az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) területén lévő Rákóczi-barlang fogságában. Bár többen megbélyegezték az “Esztrámosi Rém” névvel, de kérdezem én: Hát nem a saját hibáiból tanul az ember a legjobban! Szerintem a mondás igaz, Szilágyi Zsolt személye pedig méltó példa. Hiszen 2001 után igazán belevetette magát a csorba kiküszöbölésébe, és minden tanfolyamot elvégzett, amit csak tudott, a témát teljesen körbejárta, és elsajátította.

„Garantálni tudom neked, hogy szakmai szempontból nem hiszem, hogy kifogást lehetne találni a Szilágyi Zsolt tevékenységében, függetlenül attól, hogy a múltban hibázott. Sokat merültem vele is, illetve tanítványaival is, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy jó vele/velük merülni… Ami pedig a Szilágyi Zsolt “kutatásait” illeti, tudomásom szerint több járatban járt először a Molnár János barlangban, illetve a jelenleg legmélyebb merülést is Ő (és a merülőtársa) hajtotta végre a barlangban. Hát ennyi. Egyszóval az “Esztrámosi rém”-től a jelenlegi Szilágyi Zsolt akármilyen szintű oktatóig, azért eltelt némi idő, és történt némi változás. A Te hozzáállásoddal minden repülőbalesetnél szidhatnánk a Wright fivéreket, mert annakidején neki fogtak repülni.” (Gyurka Zsolt, 2007. 12. 07)

Szóval vígan jelenthetem én kipróbáltam, teljesen meg vagyok elégedve, szerintem kitűnő oktató, nagyon is ad a biztonságra, és legfőképpen ért ahhoz, amit csinál, azaz semmi negatívumot nem tudnék felhozni ellene. Élvezhető, interaktív, precíz, humorral fűszerezett elméleti órák, még precízebb gyakorlati merülések, szárazon is elpróbált feladatok jellemzik oktatási stílusát.

A tanfolyamról részletesebben:

A csoportunk 5 főből állt, amiben megosztottsága szerint 2 nő és 3 férfi, korban 26-45 éves korig teljesen vegyesen voltunk jelen. A tanfolyamra a kiscsoportos foglalkozás volt a jellemző. Az elméleti órákon közösen vettünk részt, míg a gyakorlaton párokat alkottunk. A tanfolyamra a jól szervezettség volt jellemző, hiszen az elméleti órákhoz megkaptuk a kinyomtatott anyagot, az órák végén pedig összefoglaló kérdésekkel vettük át a tanultakat.

941128_509432245791067_1701285650_n

A gyakorlati védett vízi (azaz medencés) merüléseket az Aqua Worldben hajtottuk végre, ami nagyszerű volt, amellett, hogy nagyon  szép környezetben tölthettünk ezeket a napokat, szerencsémre a víz is kellemes, pedig én aztán nagyon tudok fázni. A felszerelésről az oktatónk mindvégig gondoskodott, sosem volt gond, és a legjobb minőségű termékekkel felszerelkezve kezdhetünk neki a kalandunknak. A szemináriumokon megismerkedtünk a GUE rendszerével, a búvárkodás történetével, a gáztörvényekkel, a gázok és a nyomás fiziológiai hatásaival, valamint a biztonságos merülés feltételeivel és alapjaival. Emellett a merüléseken megismerkedtünk a felszerelésünkkel, megtanultuk, hogyan kell összeszerelni azokat. Az uszodai foglalkozásokon különböző feladatokat oldottunk meg a víz alatt, hogy az éles merüléseken már a begyakorolt módszereket gondolkodás nélkül legyünk képesek megoldani. Ilyen volt többek között a levegő-megosztásos merülés (S-drill), a palack merülés közbeni zárása és újra nyitása, görcsoldási technikák, stb. A gyakorlati képzésen az oktatónk, Szilágyi Zsolt mellett, számíthattunk Kuti-Nagy Kata segítségére és odafigyelésére is, akit szintén nagyon megszerettünk ez alatt a 3 hónap alatt. A GUE oktatási rendszerben nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő erőnlétre és az egészséges életmódra, ezért az első merülésen erőnléti felmérésnek kellett megfelelnünk, ami 270 m megállás nélküli úszásból és 15 m egylevegős víz alatti úszásból állt.

Training

A vizsgánkat egy hétvégén, 2 nap alatt tettük le. Az első napon, Tatán a forrásvízi tavakban merültünk. Hát nem találtunk szavakat, gyönyörű környezet, kristálytiszta víz egy természetvédelmi területen, a régi Eszterházy birtokon. A víz 20-22oC-os volt, ami a forrás miatt télen-nyáron jellemző. Nagyon látványos helyszín, ahol nincs nagy mélység, de pont ezért vigyázni kell az aljzatra, azaz elég fontos az uszonyozásra való odafigyelés, amit már a medencében elsajátítani igyekeztünk, vagyis kihívás a javából. Nekem nagyon tetszett, szerettem.

1044597_538850179515940_1283160431_n

A második nap a gyáli bányató következett, ami teljesen más körülményeket ígért, hiszen itt azért van mélység, azaz a víz is jóval hidegebb, szabályosan érezhető volt a 7 m-nél a hőhatár, a víz hőmérséklete legalább 7 fokot esett hirtelen. Na itt, azért 10-12 m-es mélységben már lehetett fázni az 5 mm-es neoprén ruhában. A látótávolság 1 m-es volt körülbelül, így a vezetőkötél mellett, merülőtárssal összekapaszkodva úszkáltunk és oldottunk meg feladatokat (mint pl. a bójalövést). A merülés végeztével megkaptuk a vizsga tesztlapját, hozzáfűzném, mint személyes megjegyzést, aki odafigyelt az órákon, és egyszer-kétszer átolvasta az anyagot, annak ez nem jelenthet problémát.

Mind az elméleti, mind a gyakorlati foglalkozásokról, mind a vizsgáról elmondhatom, hogy hasznosan és nagyon jó hangulatban teltek.

Amikor megjött a GUE-től a merülési engedélyem, rettentő boldog voltam, emellett természetesen büszkeséggel töltött el, hiszen nem sokan tudhatnak ilyen hobbit magukénak. Ami talán a legnagyobb elismerés az GUE oktatási rendszerének az, az egy hónappal későbbi első tőlük független merülésem, hiszen a merülőtársam egy több mint 1000 merüléssel rendelkező ipari búvár volt Horvátországban, aki kicsit szkeptikusan bár, de szívesen vitt el engem, a kis kezdőt az első tengeri merülésére. A merülés alatt sajnos az egyenlítéssel akadt némi problémám (az azt megelőző héten betegeskedtem kicsit), a fülem nem volt hajlandó többszöri próbálkozás után sem kipattanni, és iszonyatos fajdalmaim voltak. Kézjelekkel elmutogattam neki, hogy fáj, úgyhogy feljebb megyek és igyekszem ott megoldani a problémám, de menjünk nyugodtan tovább. Talán a legnagyobb dicséret volt, amit a felszínre érkezéskor kaptam tőle, a következőket mondta:

Nagyon szépen uszonyozom, szép béka, egyenes testtartással (1. GUE követelmény – pipa)

Szépen lebegek, egyhelyben maradok (2. GUE követelmény – pipa)

Nem sikerült kiegyenlítenem a nyomást, azaz fajdalmaim voltak, mégsem úszkáltam össze-vissza, nem próbáltam a felszínre úszni, nyomát sem látta pániknak, sőt gondolkoztam és tettem, amit kellett. Meglepte, azt mondta ez kb. a 10. merülés után lesz ennyire zökkenőmentesen egyértelmű. (GUE tanács: Gondolkozz, ne pánikolj!)

Ami megdöbbentette, tudok hátrafelé úszni, jobban, mint ő. ☺ (GUE ajánlat: Nem árt, ha megtanulsz hátrafelé úszni, a jó lebegéshez elengedhetetlen, sőt sokszor könnyebb, és gyorsabb, mint megfordulni.)

Ekkor vált számomra biztossá és beigazolttá, hogy nem tévedtem, amikor ezt a rendszert választottam. Egyszerűen csak büszke voltam magamra és, hogy ilyen dicséretet kaptam.

Szóval részemről köszönet Szilágyi Zsoltnak, hogy megismertette velünk ezt a sportot, hobbit, vagy életformát nem is tudom, hogy nevezzem, de mindenképpen számolhat majd velem a továbbképzéseken is, ezt mindenképpen megígérhetem, mert én teljesen beleszerelmesedtem a buborékok játékába.

És összegezve nektek, drága mélyvízi élővilág után érdeklődő olvasók, ha megvan bennetek a kedv, és tényleg kalandként szeretnétek megélni a víz alatti felfedezéseket, akkor legyetek maximalisták, törekedjetek a profizmusra mind saját, mind társaitok, mind a környezet szempontjából. Szerintem a Global Underwater Explorers képzési rendszerével és csapatával elégedettek lesztek. Abban meg csak reménykedhetek, hogy egyszer a jövőben egy merülés során, majd találkozhatok veletek, akiket e pár sor, búvárkodásra ihletet.

Üdvözlettel: Balogh Enikő

Sok sikert Nektek is!