Portugáliai barlangi merülések

Idén tavasszal felhívott Ricardo Constantino GUE oktató barátom Portugáliából, hogy lenne-e kedvem csatlakozni egy barlangi búvár expedícióhoz. A hely nem túl könnyű, mivel kötélen kell ereszkedni kb 100 métert a vízhez, és a nehéz logisztika miatt újralégzővel kellene merülni. Természetesen azon nyomban igent mondtam egy ilyen izgalmas merülésre. Hónapokon keresztül egyeztettünk az időpont, gázok, merülési tervek, felszerelés, stb tekintetében, és szeptemberre minden készen állt. A Portugál Barlangi Szövetség szervezésében történt az egész akció, akik nagyon sok támogatást nyújtottak nekünk búvároknak, személyi és tárgyi értelemben egyaránt.

Az expedíció célja a Mira de Aire nevű településen lévő Moinhos Velhos-barlang és egy ettől nem messze lévő másik barlanggal való összeköttetés megtalálása, továbbá térkép készítése a víz alatti járatokról és újabb járatok felkutatása volt.

Eleinte minden rendben és tervszerűen zajlott. Telepítettük a biztonsági felszereléseket, és elkezdődhetett a munka. Közel 400 méternyi járatot sikerült feltérképezni, köztük ezeddig ismeretlen részeket. Viszont ekkor – nem derült égből – elkezdett esni az eső. Először csak kb 1,5 métert emelkedett a vízszint, ami okozott némi problémát a lenti bázisunk hatékony működtetésében, de még a kezelhető kategóriában maradt. Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor a vízbemeneteli ponthoz képest kb 60 méterrel magasabban fekvő vízszintes járatok elkezdtek megtelni vízzel, ami akadályozta a merülőhelyhez való eljutást. Nevetséges, ha az ember azért nem tud merülni, mert a víz elzárja a merülőhelyhez vezető utat. De a tervezéskor számítottunk erre a lehetőségre is, ezért üzembe helyeztünk egy szivattyút.

Addig is, amíg az szorgalmasan dolgozott, mi megmerültünk szimplán kedvtelési célból másik két, a közelben lévő barlangot, az Alviela és Almonda nevezetűeket. Már-már úgy látszott, hogy át tudunk jutni a kritikus barlangszakaszon, amikor a szivattyú felmondta a szolgálatot. Ez teljesen tönkretette minden további reményünket a merülésre. Ráadásul aggódhattunk a lent rekedt felszereléseinkért is, amelyet a mai napig sem sikerült kihozni onnan. Remélhetőleg azért az ősz folyamán lesz még lehetőség a lejutásra. Mindezek azonban nem szegték kedvünket, mivel jövőre újra visszatérünk és folytatjuk.