Mexikói élmények (Schäffer Ádám Dávid írása)

Tavaly júniusban egy Mexikóban élő barátom meghívására érkeztünk meg a Yucatán-félsziget legfelkapottabb városába Cancunba. Az időjárás elképesztő, trópusi forróság fogadott minket, ahogy kiléptünk a terminálból.

A kéthetesre tervezett utunk nagy részét kirándulásokkal terveztük eltölteni, mivel családdal mentünk, így nem a búvárkodásé volt a főszerep, de természetesen feladott poggyászomban ott lapult a búvárfelszerelésem nagy része, kézitáskámat pedig víz alatti fényképezőgépem és tartozékai töltötték meg. Érkezésünket színesítette, hogy Frankfurt és Cancun között 3 feladott poggyászunkból kettő elkallódott, és csak másfél nappal később kaptuk meg őket, ezért javaslom mindenkinek, hogy minden csomagjába pakoljon mindenféle ruházatból pár darabot, készülve az ilyen meglepetésekre, mert állítólag ez sajnos elég gyakran előfordul.

Cenote környezet – alulról

Az első napokat akklimatizálódással töltöttük, barátom autójával körüljártuk a közelben lévő nevezetességeket, magunkba szívtuk a mexikói életérzést, megismerkedtünk a maya kultúra egy részével. Vendéglátónk, Tamás jó barátságban van a kiváló barlangi búvároktatóval, Kamarás Norbival, aki szintén Cancunban lakik, és mostanság inkább idegenvezetőként tevékenykedik, de szívesen szervezett nekem néhány merülést. Sokan ismerhetitek is, mivel DiveMexico nevű cégével sok magyar honfitársunknak szerzett már csodálatos merülési és szárazföldi élményeket a Yucatánon. Mivel főként fotózni szerettem volna, így nyílt vízi merülést nem, csak néhány cenote meglátogatását terveztük. Kiindulási bázisunk a búvárok által kedvelt Zerogravity GUE-s búvárközpont volt, ahol béreltem néhány dolgot, amit nem hoztam magammal (pl. Jetfin uszony), de akár zsebre dugott kézzel is érkezhettem volna, mert nagyon jól felszerelt búvárközpontról lévén szó, komplett technikai felszerelést is bérelhettem volna.

Első merülési napunknak ketten vágtunk neki Norbival, és a Ponderosa rendszer Eden-cenote -ját vettük célba. Gyönyörű hely, nagyon szép cavern résszel, így nem csak a barlangi búvárok számára elérhető. Egyébként jó tudni, hogy aki a cenoték felfedezésére adja a fejét, készüljön rá, hogy rengeteg a szúnyog, így nem árt felszerelkezni szúnyogriasztóval, mert az öltözésnél érhetik kellemetlen csípések. Mivel én szárazruhát vittem magammal, így az aláöltözet nagyjából védett, így csak a meleggel kellett megküzdenem.

_SAD1419
A szulfidréteg és a kiálló fák

Második nap Norbi magával hozta barátját, Gustavo Fragosot aki amellett, hogy TDI Full Cave oktató, GUE Cave 2-es búvár, így merüléseinket az én GUE Cave 1-es minősítésem határozta meg. Bár kommunikációnk angolul nem volt probléma, de így is hihetetlen élmény volt az az összhang, ami közöttünk volt, pontosan, gyorsan, gördülékenyen haladtunk végig a GUE EDGE lépésein, és a merülések alatt is teljes összhangban voltunk, kiválóan dolgoztunk össze mindenféle fennakadás nélkül. Így Gustavoval merültem a továbbiakban, míg Norbi a felszínen felügyelt. Így merültük meg az Angelita-cenote -t, amelynek különlegessége a 25-28 méteren levő 1,5 méter vastag szulfid réteg, ami a haloklínán (édes és sós víz találkozásánál létrejövő választórétegen) terül el, varázslatos hangulatot adva a cenote -nak, mivel a beszakadásakor fák is süllyedtek be, amik sejtelmesen állnak ki felhő hangulatot kölcsönző szulfidrétegből. Palackcsere után átmentünk a Car Wash-cenote -be, avagy helyi nevén Aktun Ha-hoz. Itt a Room of Tears termet merültük meg, amire ahogy a nevéből következtetni is lehet, gyönyörű könnyszerű cseppkövekkel van tele. Gázkészletünk fogyásakor

Car Wash-cenote bejárat
Car Wash-cenote bejárat
_SAD1528
Car Wash-cenote nyíltvízi élővilág

visszavonulót fújtunk, bár még szívesen időztem volna a csodás teremben. Merülésünk így is 101 percesre sikeredett a maximális mélység 18,5 méter volt. A barlangból kiérve a cenote nyílt részében még elidőztem az élővilág fotózásával.

Merüléseink alkalmával természetesen mindig 32%-os NITROX-ot használtunk. A víz hőfoka 26-28 C°, ami elég melegnek mondható, de a hosszú merülések miatt jó szolgálatot tett a szárazruha, bár sokak neoprénben merülnek.

Mivel érkezésünk környékén indult a cetcápa szezon, így beiktattunk egy cetcápa lest is. Mexikóban csak snorkellel lehet a cetcápákkal úszni, és egyszerre csak 2 ember lehet a vízben egy cápával. Ez a program vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt nagyon nagy élmény volt cetcápát látni, mivel ezelőtt ez még sosem adatott meg, de rossz érzéseim is voltak, mert nem volt jó szerencsétlen állatot látni, amint 15 hajó kőröz körülötte és folyamatosan ugrálnak kettesével az emberek a vízbe.

A cenoték csodálatos élményekkel ajándékoztak meg, némely nyíltvízi részeken csodálatosan színes élővilággal, a zárt terekben kristálytiszta vízzel, óriási látótávolságokkal, csodás és érdekes haloklína rétegekkel, gyönyörű cseppkövekkel.

Ezúton is köszönöm a csodás élményeket Tamásnak, Norbinak és Gustavonak.

A barlangok szépségei örökre rabul ejtettek, hazafelé úton egyetlen érzés kavargott bennem, ide vissza kell jönni merülni.

Így csak egy dolgot tudok mondani …

Hasta luego!

Schäffer Ádám Dávid, GUE Cave1 búvár