Portugáliai barlangi merülések – 2015

Az idén már harmadik alkalommal vettem részt a GUE “Project Baseline: EKM” (Estremenho Karst Massif) portugáliai projektjében. Az első két alkalommal nem voltunk szerencsések és nem tudtunk sokat haladni a munkával. A történethez tudni kell, hogy arrafelé a barlangi körümények nagyon függnek az időjárástól. Sokéves megfigyelés szerint a nyár vége, ősz eleje a legstabilabb időszak az évben, ezért mi is mindig ekkor próbálkuzunk. (A két évvel ezelőtti alkalomról  szóló beszámolót a 2013. október 8-i bejegyzésben olvashatjátok).

Az Estremenho karsztvidék közepén található a Minde-polje, melynek kulcsfontosságú szerepe van a környék igen bonyolult vízmozgásaiban. A folyásirány szerint a polje fölött található a Regatinho barlangrendszer (Mindinho, Olho de Mira, Moinhos Velhos, Pena, Contenda és Lomba barlangok), míg lejjebb a három fő forrás (Alviela, Vila Moreira és Almonda). A helyi barlangász szövetség az SPE (Sociedade Portuguesa de Espeleologia) már több mint 60 éve kutatja, tanulmányozza a környéket, – amely Portugália legnagyobb karsztvidéke – hogy megértse az igen bonyolult vízmozgások természetét. A mi tevékenységünk is az ő égiszük alatt zajlik.

_MG_6873
Ricardo Constantino eligazítást tart a térképezéshez

Az idei projektben négy országból voltak búvárok: Portugália, Spanyolország, Svájc és természetesen személyemben Magyarország képviseltette magát.

Az idei évben a polje alatt taláható forrásokra koncentráltunk, és az alábbi tevényekségeket végeztük el:

  • Hőmérő szenzorok kihelyezése (Almonda-barlang északi járat -60 méter, és Alviela-barlang G járat -80 méter)
  • Alviela-barlang térképezése -60 méteres mélységig
  • Fotó és Video-dokumentáció készítése Almonda és Alviela barlangokban
  • Előkészítő merülések a további kutatásokhoz az Alviela-barlangban (G járat -122 méter)
  • Egyéb, apróbb feladatok
_DSC1948
Fotó és videókészítés

A csapatok mind víz alatt, mind víz felett rendkívül hatékonyan és jókedvűen működtek együtt. Mindenki képzettségének és tudásának megfelelő szinten tett hozzá a kutatáshoz. Volt Cave1-es, Cave2-es és egy RB80-as csapat. Én ez utóbbiban merültem. A 60 és 80 méteres 3-4 órás merüléseket már mondhatni rutinból merültük, de a projekt “fénypontja” a 122 méteres 6 órás merülés volt, amire azt kell, hogy mondjam fárasztó volt, annak ellenére, hogy víz alatti vontatókat is használtunk. Fenékgáznak 8/75-ös trimix gázt kevertünk, a stage-ekben Tmx12/65, Tmx21/35, Ean50 és Oxigén volt. A legmélyebb pont nincs túl messze a bejárattól, mindössze csak 600 méterre. A visszafelé úton, mivel a dekompresszió -66 méternél kezdődött, hogy elfoglajuk magunkat még egy kis térképezési munkát is csináltuk -40 méterig. Így a -40 méteres mélységet a 100. perc után értük el, ami után jött az unalmas rész, a több mint 4 órás tétlen dekompresszió. Voltak körülöttünk segítő búvárok, akik elvitték tőlünk a már szükségtelenné vált felszerelési tárgyainkat és némi vízalatti activity-vel dobták fel a nem túl izgalmas várakozás idejét.

Merülés Halcyon RB80-as újralégzővel
Merülés Halcyon RB80-as újralégzővel

Mondom néktek, hogy 6 órát eltölteni egyhuzamban a víz alatt nem kényelmes. Ilyenkor már a csutora is ellenséggé válik az ember szájában, érzel minden egyes gyűrődést a ruhádon, szorít az uszony, és megéhezel fenemód, hogy csak néhány apróságot említsek.

A merülés után megbeszéltük a tapasztalatainkat és úgy döntöttünk, hogy a további kutatásokhoz már ki kell építenünk egy víz alatti állomást, ahol a dekompressziót kényelmesebben el lehet tölteni. Így most a következő évben a kutatást valószínű ezzel fogjuk kezdeni. Folytatás jövőre…