Íme a folytatás:
Az Emmy-díjas Becky Kagan Schott tartott egy előadást az extrém körülmények között történő filmezésről. Becky rendszeresen készít filmet különböző tévécsatornák, köztük olyanok számára is, mint a National Geographic, Discovery Channel és a Travel Channel. Olyan helyekre jutott el ahová búvár is csak nagyon kevés, de filmes búvár szinte senki. Elmondta, hogy a felszereléssel utazni (amely talán egy kisbuszba beférne) nem könnyű, főleg ha repülővel kell eljutni a helyszínre, mert vannak légitársaságok amelyek gépére fel sem tudja vinni őket, még külön díjért sem.
A jó filmhez, legyen az akár egy egy szimpla bemutató jellegű természetfilm, kell egy jó történet, amely pozitív módon mutatja be a dolgokat, hatással van az emberekre és inspiráló.
Beszélt arról, hogy természetesen minden helyszínnek meg van a maga nehézsége, melyek időjárási vagy más körülmények miatt még veszélyessébbé tudnak válni és ezeket a producerek bármikor képesek még rosszabbá tenni.
A használt felszerelések széles skálán mozognak a szkúteres újralégzős konfigurációtól a teljesen szimpla légzőcsőig. Otthon kell lenni a barlangi merülések terén, újralégzők használatában, oldalkészülékes merülésekben, gázkeverésben, hegymászásban, barlangászatban, tudni kell mélymerüléseket megtervezni, stb.
A forgatásokon jellemzően sok ember dolgozik együtt: operatőr, világítók, rendező, logisztikát felügyelő emberek, technikusok, hordárok, tudósok. Az emberek irányítása és kezelése is sok esetben Becky feladata, hisz ő tudja megmondani, hogy mit, mikor és hogyan szeretne látni. Honlapján a liquidproductionsllc.com -on rengeteg csodálatos filmet találhattok munkái közül.
Barlangi búvár körökben világhírű Rick Stanton barlangi búvár és felfedező volt a következő előadó, aki a 2007-ben kezdődött spanyolországi Pozo Azul-barlang kutatási projektjéről tartott egy nagy benyomást keltő előadást. Rick arról híres, hogy nem csak barlangi búvár, hanem barlangász is, aki sokszor több napot tölt egy-egy barlang víz alatti részeinek felfedezésének kedvéért ahol a kijárat csak 10-12 órás merüléssel érhető el.
A projekt kapcsán elmondta, hogy milyen nehéz körülmények között kellett kutatni. A barlang az évnek csak egy bizonyos szakaszában merülhető és több szifonon keresztül vezet az út. Míg az első szifon kb. 700 méter hosszú és 20 méter mély, addig a második 70 méteres mélységbe vezet és több, mint 5 kilométer hosszú. A technikai nehézségek leküzdéséhez vízalatti állomást “habitat”-ot építettek ki a dekompresszióhoz, de telefonkábelt is kihúztak, hogy tudjanak kommunikálni a bentiek a külvilággal. A harmadik szifon több, mint három kilométer hosszú és 40 méter mély. A rövid negyedik szifon után egy hosszú száraz szakasz következik, amiután az ötödik szifon érhető el. A szintén rövid ötödik szifon után újabb száraz szakasz következik, amely már több, mint 11 kilométerre van a bejárattól, és ebből 9375 méter van víz alatt. Ennek pontnak az elérése másfél napig tart a pihenőkkel együtt. A kutatás jelenleg itt tart. Ha a bejárattól mért távolságot tekintjük, akkor jelenleg ez számít a világ leghosszabb barlangi merülésének.
Folytatás következik….