GUE Konferencia – 2014 Gainesville-ben (USA, Florida) – 3. rész

És a befejező rész:

P1040225
A vizek megközelítése nem egyszerű

A konferencia ezután kiselőadásokkal folytatódott három különböző helyszínen három különböző témával: vörös-korall kutatás Portugáliban Diogo Paulo-tól, Richard Lundgren a Mars hadihajó roncsának kutatásának újabb eredményeiről számolt be és Richard Walkernek volt egy előadása dél-franciaországi Herault településnél található barlangok kutatásáról. Én ehhez az előadáshoz csatlakoztam.

A barlangok nem azok a tipikus “park and dive” típusú barlangok. A vízek kúszással, mászással, némely esetben barlangi kötéltechnikával érhetők el. Habár a víz alatti járatok mérete nem igazán indokolta, de mivel a duplapalack becipelése a vízhez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, ezért oldalkészülélékes merülések mellett döntöttek a felfedezők. Minden esetben a legnagyobb probléma a logisztika volt, mivel a környéken nem található búvárbolt vagy töltőállomás, tehát mindent maguknak kellett megoldani.

A kiselőadások második szakaszában a Ghostfishing roncstisztító projektről tartott előadást Karim Hamza, Fritz Hanselman a Meadows központ vízalatti régészeti és kutatási kezdeményézesét mutatta be, valamint Andrea Marassich beszélt a szardíniai barlangok kutatásáról.

n5lZSCG
Szárazföld felől nehéz a sziciliai barlangokba a bejutás

Nem meglepő, újra a barlangos témához csatlakoztam. Szardínia a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. A keleti partvidéken  található barlangok elég távol vannak minden lakott településtől, ráadásul a megközelítésük szárazföldről szinte lehetetlen, mivel a partot égbe szökő sziklafalak szegélyezik, ezért a merülések hajóról történnek. A barlangokban található cseppkövek arról tanuskodnak, hogy ezek a barlangok a múltban biztosan szárazak voltak. A földtörténeti közelmúltban a tengervíz részlegesen elárasztotta őket, így itt is megtalálható a mexikói baralangokra jellemző édes és sós víz találkozásánál létrejövő halocline. A kutatások egyik fő területe az üledékvizsgálat, amellyel a múltban bekövetkezett környezeti változásokra lehet következtetni.

A kutatás másik területe a szardínián már nem található barátfókák az egyik barlangbeli csontjainak tömeges előfordulásának vizsgálatára irányult, hogy miként is kerültek oda. A 4-6 ezer évesre becsült csontok a bejárattól távolt találhatók, több mint egy kilométerre. Az egyik elképzelés szerint a barlang egyfajta temetője volt a fókáknak, mint amilyent az elefántoknál figyelhetünk meg, a másik elképzelés, hogy valamilyen tömeges pusztulás történt a múltban környéken a és az áramlatok valamint az árapály besodorta a csontokat a barlangba. Az eddig összegyűjtött adatok és csontok vizsgálata jelenleg is folyik, így talán a közeljövőben választ kaphatunk erre az érdekes kérdésre.

A konferencia első napja ezzel lezárult. A második napon kisebb workshop-okkal és merülésekkel telt. A konferencia beszámoló ezzel véget ért. Egy témával vagyok még adós, David Doolette előadásával. Hamarosan jön az is…