Azt gondolom, hogy a búvárok többsége nem szereti a hideg vizet. Azon túl, hogy a hideg könnyen el tudja rontani a merülési élményt, és a kihűlés is komoly kockázatot jelent, számolnunk kell még dekompressziós problémákkal is.

A kihűlés (hipotermia) nem csak merülés közben fordulhat elő, hanem a vízben történő várakozás (legyen az szándékos, vagy véletlen) közben, vagy előfordulhat, hogy a búvárhajónak nincs fedett része, és így merülésre menet, vagy jövet hül ki az ember. Ezért nagyon fontos, hogy mindig legyen megfelelő hővédelem, amelyekkel el lehet ezeket a problémákat kerülni és ne töltsünk felesleges időt a vízben, akár merülés előtt, akár utána.

Először is fontos leszögezni, hogy a búvár hőállapota és a környezet hőmérséklete nem mindig függ össze, mivel jeges vízben is lehet jó a hőállapot, és egy kellemes hőmérsékletű vízben is lehet fázni. A hőállapot függ a védőruházattól, a merülés előtti, alatti és utáni tevékenységektől, az adott személy adottságaitól (hidegtűrő képesség, testalkat, testösszetétel, stb.) és a használt felszereléstől. Szerencsére ezeket a búvárok többsége számításba veszi a merülésre való felkészülése során. Azt viszont már jóval ritkábban, hogy a hőmérséklet jelentős hatással van a gázok be- és kioldódására is. Egy merülés, amely biztonságos egy kellemes hőmérsékletű vízben, dekompressziós betegséghez vezethet hideg vízben.

Gyakori tévhit, hogy a búvárkomputerekbe épített szoftverek számításba veszik a hőmérsékletet a dekompressziós értékek meghatározásakor. Ez a legtöbbször nem igaz. Habár kijelzik a hőmérsékletet, de a matematikai modellek már nem veszik figyelembe az értékeket. De ha találkozunk is olyan típusokkal, amelyek figyelembe veszik ezt, még ezek sem tudnak semmit a használó hőállapotáról. Tehát fenntartás nélkül a komputerünkre sose hagyatkozzunk.

A másik probléma, hogy sokan próbálják melegen tartani magukat (meleg helységben vagy a ruhába töltött meleg folyadékkal) a merülés megkezdéséig, hogy a test lehűlése minél később kezdődjön meg. Ezzel viszont növelik a szövetek hőmérsékletét, ami által azok szélesre tárt kapukkal várják a semleges gázokat. Mivel a semleges gázfelvétel maximuma jellemzően a merülés első szakaszában, a mélyebb részeken van, ezért ezzel a tevékenységgel növelik a beoldódott gáz mennyiségét. Majd a merülés előrehaladtával, ahogy a testhőmérséklet csökken, lassul a keringés, különösképp a végtagokban. Így azok a végtagok, amelyek a merülés elején jól feltöltődtek semleges gázokkal, most csapdaként tartják fogva azokat.

Vizsgálatok szerint sokkal hatékonyabb módszer, ha a búvár nem kimelegedve, vagy nem meleg helyről  – de nem fázva – kezdi meg a merülést, mert ilyenkor az erek összehúzodottabbak, így kevesebb gáz tud beoldódni a szövetekbe, mely elővigyázatosság megtérül a merülés végén.

A hideg vízben történő merülés megnöveli a merülés utáni kockázati időt is. Mivel a gázok nem oldódnak ki hatákonyan egyes területekről, ezért a tünetek jelentkezési ideje kitolódik. Egy forró zuhany, vagy egy jó meleg szoba gyors módja lehet a felmelegedésnek, de ne felejtsük el, hogy a gázok oldhatósága fordítottan arányos a hőmérséklettel, azaz minél hidegebb a folyadék, annál több gázt képes megtartani. A merülés után akár 2 órával későbbi forró zuhany könnyen okozhat dekompressziós tüneteket – főleg márványbőrt -, ezért javasolt a lassú, fokozatos felmelegedés.

Hosszú merüléseken egy lehetséges megoldás lehet a szárazruhák alá vehető fűtő-rendszerek. Sokan vélik úgy, hogy a merülés végén használva hatékonyabbá tehetik a dekompressziót. Ez igaz, de legyünk óvatosak! Tervezzük úgy a hővédelmünket és dekompressziónkat, mintha nem is lenne fűtő-rendszerünk, és a fűtést csak extra kényelmi eszköznek használjuk – ne függjünk tőle. Ha így járunk el, a rendszer esetleges meghibásodása esetén sem leszünk gondban.

Nem szeretnék elijeszteni senkit sem a hidegvizes merülésektől, inkább csak nagyobb körültekintésre inteni. Összefoglalásként íme néhány jó tanács:

  • Legyünk ellátva a víz hőmérsékletének és a merülési időnek megfelelő hővédelelemmel
  • Tervezzük merüléseinket konzervatívabbra (sekélyebbre, rövidebbre)
  • Csökkentsük le a vízben tötlött időt, amennyire csak lehetséges
  • Tervezzünk hosszabb dekompressziós/biztonsági megállókat
  • Legyen minimális a merülés utáni aktivitás Legyen lassú és egyenletes a felmelegedés
  • Ne kezdjük túlságosan kimelegedve a merülést
  • Ne függjünk a fűthető rendszerektől