A dekompressziós megbetegedések egyik gyakran emlegetett hozzájáruló tényezője a PFO (Patent Foramen Ovale). De mi is az a PFO?

A magzatok fejlődő tüdeje még nem működik, ezért az anyai tüdő biztosítja a gázcserét. A tüdő kikerüléséhez a keringési rendszerben a szívben a két pitvar között átjárhatóság van, amely a születés utáni első évben normális esetben lezáródik, de némely esetben fennmarad. Ez az átlagos népesség körében 25-30 százalékban fordul elő, de nem okoz különösebb problémát. Ha a lyuk nagy marad, okozhat némi csökkent fizikai teljesítőképességet, de normál életvitel mellett ez sem problematikus. Viszont a búvároknak kockázatot jelent.

Az első és legnyilvánvalóbb kockázat Boyle-törvényéből fakad. A csökkenő nyomás hatására a buborékok növekedni kezdenek. Ha a problémát még nem jelentő buborékok, kikerülvén a tűdő szűrőjét, átkerülnek a vénás oldalról az artériás oldalra, tovább növekedhetnek már akkorára, hogy  gátolják a vér keringését a szövetekben.

A pitvarok közötti átjárhatóság azonban önmagában is hozzájárulhat a buborékképződéshez. A ki nem szűrt buborékok forrásai lehetnek vagy növelhetik az egyén fogékonyságát a buborékképzésre. Jelentősebb mennyiség esetén be is indíthatják a dekompressziós betegséghez vezető folyamatot.

Meglévő PFO esetén a helyzetet súlyosbíthatja a merülés közbeni köhögés, erőteljes Valsalva-manőver, vagy nagyobb súlyok emelése. További hozzájáruló tényező lehet a magas vérnyomás és a krónikus tüdőbetegségek.

A jó hír az, hogy a PFO megléte még önmagában senkit sem zár ki a búvárkodásból. Tanulmányok szerint a PFO megléte növeli ugyan, de csak minimálisan a dekompressziós betegség kockázatát. Mint az elején már említettem, a népesség körében 25-30 százalékban fordul elő PFO, de a merülések csak kb. 0,3 ezreléke végződik dekompressziós betegséggel.

Nagyon egyszerű kockázatcsökkentési mód, ha a búvár egyszerűen csak konzervatívabb merülési profilokat alkalmaz, de dönthet úgy is, hogy műtéti úton rendezi a problémát. Létezik egy viszonylag egyszerű katéteres műtéti módszer. Egy vékony, rugalmas csövet vezetnek be – jellemzően a comb felső részén – a vénán keresztül a szívhez, amelynek a végén egy esernyőszerű eszköz található, amellyel bezárják a lyukat. Kb. 6 hónap alatt a szív normál szövetei elfedik az eszközt és a lyuk eltűnik. Természetesen ez idő alatt ajánlott minden olyan tevékenység kerülése, mely a szivet erőteljesebben terheli, így a búvárkodás is.

Habár az eljárás gyors, egyszerű és nem kell hosszú távon kontrollra visszajárni, de mint minden invazív műtét, ez is hordoz kockázatot magában. Továbbá némely esetben okozhat későbbi komplikációt, mint például a szívritmuszavar, légúti fertőzések, magas vérnyomás, késői nagyvérköri embolia, és mivel egy idegen test kerül a szívbe, ezért a hosszú távú hatásai megjósolhatatlanok. Jónéhány kardiológusnak és búvárorvosnak az a véleménye, hogy a PFO bezárás következtében jelentkező problémák kockázata sokkal nagyobb, mint a PFO-val való merülés miatti dekompressziós betegség kockázata, ezért csak nagyon-nagyon indokolt esetben javasolt a beavatkozás, pl ipari búvárok esetében, akiknek a megélhetése függ ettől. Sport-búvárkodás közben kialakult dekompressziós betegség után sokkal inkább javasolt a merülés analizálása és a körülmények megvizsgálása (merülési profil, gázok, fiziológiai tényezők), mivel minden esetben biztos, hogy az esetleges PFO csak hozzájáruló tényező volt a balesetben. Nitrox és oxigén használata, hidratáltsági és fittségi szint növelése, kevésbé aggresszív merülési profilok alkalmazása – csak néhányat említve – egyszerű és biztonságos módon tudja a problémákat megoldani.

Nyilvánvalóan nincs két egyforma eset, egyforma életkörülmény, egyforma merülés. Ha felmerül a gyanú, hogy a PFO szerepet játszott egy dekompressziós baleset bekövetkezésében, mindenkinek magának kell értékelnie a körülményeket, az egyes megoldási módozatok előnyeit és kockázatait, de mindenféleképpen javasolt a probléma szakemberekkel együtt történő, alapos körüljárása.