A kedvtelési búvárkodást űzök körében feltünően sok a dohányos. Még azok a búvárok is, akik tudatában vannak a dohányzás – mára már minden kétséget kizáróan – kedvezőtlen hosszú távú élettani hatásainak, sem kapcsolják össze a búvárbaleseteiket káros szokásukkal. Nagy hiba!

Az olyan dekompressziós baleseteknél, ahol minden szabály be van tartva és az emelkedési sebesség is megfelelő, de mégis balesettel végződik, a dohányzás kulcsszerepet játszik.

Hosszasan lehet sorolni, hogy a dohányzás miként csökkenti a gázcserét a szervezetben és miként okozhat dekompressziós betegséget. Nézzünk a legnyilvánvalóbb okokat.

Minden merülés dekompressziós merülés, és főleg a tüdő buborékszűrő képességén múlik, hogy nem minden merülés végződik klinikai értelemben dekompressziós betegséggel. Mivel a tüdő közvetlenül károsodik a dohányzás miatt, csökken a buborékszűrő képessége, ezáltal növekszik a dekompressziós betegség kockázata.

A nikotin jelentős összehúzódást okoz a hajszálerek falaiban, ami által csökken a vér áramlása, ezzel veszélyeztetve a semleges gázok kiürülését az általuk jelentősen átszőtt területeken. A nikotin továbbá elősegíti a vérlemezkék összeállását, azaz a vérrög-képződést, ami szintén csökkenti a test képességét a semleges gázoktól való megszabadulástól.

A dohányzás növeli a vörösvérsejtek számát, ami első hallásra még kedvező is lehet, csak az a baj vele, hogy besűrűsíti a vért, amely tovább nehezíti az áramlást a hajszálerekben.

A szén-monoxid gátolja a oxigén eljutását a szövetekhez, mivel 250-szer könnyebben kapcsolódik a vér fő oxigénszállítójához, a hemoglobinhoz. Egy dohányos vérében a hemoglobin 15 százalékát szénmonoxid köti le, és ez a lecsökkent oxigénszint szintén hozzájárul a vörösvérsejtek számának növekedéséhez.

A rendszeres dohányzóktól a merülések alatt kényszerűen megvonódik a függést okozó nikotin. Ez teljesítmény-csökkenést, memória-gyengülést, zavartságot, ingerlékenységet, és megnövekedett reakcióidőt okoz egy olyan környezetben, ahol még az egyszerű döntéseknek is élet vagy halál lehet a következménye. Gondolkozzunk el azon a kérdésen, hogy szívesen merülnénk-e dohányos búvárral? Miként számíthatunk rá egy esetleges vészhelyzetben, amikor növekszik a légzésszám, pulzus, és a szövetek (pl. izmok) igényelnék a több oxigént? Miközben növekszik a gáz-fogyasztás, ami szén-dioxid szint növekedést eredményez a szervezetben (a szén-dioxid 20-szor narkotikusabb gáz, mint a nitrogén), és ezzel a lecsökkent mentális és fizikai teljesítő-képességgel kell megoldania egy vészhelyzetet?

Nem kérhetem azt, hogy minden dohányzó búvár azonnal hagyjon fel a dohányzással, és csak remélhetem, hogy átgondolja a leírakat amikor a következő szálhoz nyúl, vagy ha olyan búvárral merül, aki dohányzik, hiszen a dohányzás okozta baleseteknél az a legszomorúbb, hogy teljességgel megelőzhetőek lennének.