Oxigén vagy 50-es nitrox?

Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy a magyar búvárok a külföldi célpontok között horvátországi merülőhelyeket látogatnak leggyakrabban. Az Adrián a népszerű merülőhelyek jellemzően nem mélyebbek 40-50 méternél. Aki szeret ebben a mélységtartományban hosszabbakat merülni, annak már erősen javasolt valamilyen dekompressziós gáz használata a dekóidő csökkentésére.

Manapság az oxigén és az 50-es nitrox szinte szabvány dekompressziós gázként funkcionál. De melyiket használjuk? Netán mindkettőt?

Az alábbiakban egy táblázat látható, amelyben a GUE DecoPlanner szoftverével kiszámolt dekompressziós idők láthatók egy trimix 21/35-ös gázzal a hátkészülékben, 50 méteres átlagmélységű, 25 perces merülést követően. (A Bühlmann modellelnél 20/85-ös biztonsági beállításokkal, a VPM modell esetén 2-es konzervatívizmussal van számolva). 

Tábla
Teljes dekóidő egy 50 méteres, 25 perces fenékidejű merülést követően

Ami nyomban szembetűnő, hogy a “csak oxigénes” dekó mindkét modellel számolva jóval hosszabb, mint a csak 50-es nitroxos. Ennek egyszerű oka van. Az 50-es nitroxra már 21 méteren rá lehet váltani, oxigénre viszont csak 6 méteren, így hamarabb tudunk nyomáskülönbséget (gradienst) létrehozni a semleges gázok kiürüléséhez, amíg még kicsik a buborékok. A “csak oxigénnel” végrehajtott dekónál a 21 és 6 méter közötti tartományban a buborékok kordában tartása a hátkészülék gázával történik, ezért jóval hosszabb időt emészt fel.

Az 50-es nitrox előnye, hogy jóval megengedőbb a lebegőképességi problémák tekintetében, mivel csak kevés időt töltünk a veszélyes 1,6-os oxigén parciális nyomás közelében, míg oxigén esetén jóval többet ami csökkentheti az oxigénmérgezés kockázatát.

rigged_40_large
50-es nitrox dekópalack

Aki érzékeny a tengeri betegségre, az is jól teszi, ha minél kevesebb időt tölt a hullámos felszín közelében és már a mélyebb részeken letudja a dekó egy jelentős részét, ami szintén az 50-es nitrox mellett szól.

Előfordulhat, hogy előre nem látható okok miatt, hamarabb kell befejezzük a dekót, mint szeretnénk – mondjuk 9 méteres mélységen. Ebben az esetben 50-es nitroxon már egy jó részét teljesítettük a dekónak, oxigénen viszont még semmit, így a dekompressziós betegség kialakulásának kockázata is kisebb.

A gáztervezés során is jól jön, hogy az 50-es nitroxra már 21 méteren rá tudunk váltani, mivel kevesebb fenékgázt kell tartalékolni. Egy 200 Bar-ra töltött dupla 12 literes palack az említett mélységekben, akár fél óra fenékidőt is lehetővé tehet. Egy gázelfogyásos szituációban, amikor a társ segítségével történik az emelkedés, a problémával küzdő búvár hamarabb válthat saját gázforrására és válhatnak a merülőtársak újra önállóvá.

A másik megfigyelhető dolog a táblázatban, hogy a két gázzal végrehajtott dekóidő alig rövidebb, mint a csak pusztán 50-es nitroxos. Úgy vélem nem nehéz belátni, hogy két dekompressziós palack kezelése összetettebb feladat, mint egy palacké. Egy palackkal könnyebb és gyorsabb is úszni, ami áramlásos merülésnél nem utolsó szempont, és eltűnik a palackok véletlen felcseréléséből adódó – kicsit sem elhanyagolható – kockázat. Egy dekógáz esetén leegyszerűsödik a merüléstervezés is. Ebben a mélységtartományban a két dekompressziós gáz használatával nyerhető pár percnyi előny véleményem szerint jóval elmarad a keletkező hátrányoktól.

Összefoglalásként elmondható, hogy a 40-50 méteres mélységekben kb. fél óra fenékidőig, nagyon kényelmesen és biztonságosan lehet merülni egy dupla hátkészülékkel és egy darab 50-es nitroxot tartalmazó dekópalackkal a technikai merülésekre jellemző bonyolultság nélkül.