Mindennek mennie kell valahová

Hol van a világ legnagyobb hulladéklerakója? Valószínűleg kevesen tudják a választ. Sokunknak biztos lenne tippje például, hogy Kínában vagy esetleg az USA-ban. De a válasz meglepően kiábrándító, ugyanis még csak nem is a szárazföldön van. Ez a Nagy Csendes-óceáni Hulladékfolt, vagy szokták szemétszigetnek is hívni. Bár nem szándékosan lett létrehozva, de ettől még létezik.GPmap_2012_NOAAMDP

Már az elnevezés is rossz, mivel igazából ez nem is egy nagy egybefüggő, látható sziget, hanem sokkal inkább egy laza szemétmező. Méretét örjítően nehéz meghatározni. Egy 2009-es becslés szerint valahol 700000 (kb. Franciaország területe) és 15 millió négyzetkilométer között lehet. A kiterjedése  meghatározásának nehézségét az is fokozza, hogy jó része a víz alatt van. Ha áthajózunk rajta, szabad szemmel nem látható, műholdakkal, repülőgépről nem érzékelhető. A becslésbeli különbségek abból adódnak, hogy nincs éles határvonal a különböző szemétszint koncentrációk között.

De a méretétől függetlenül a lebegő szemétfoltról kijelenthető, hogy nem kellene az óceánokban lennie, hiszen nem tartozik oda.

A szemétsziget azért alakult ki, mert a Csendes-óceán északi medencéjében egy körkörös áramlási rendszer található, ami a közvetlenül a tengerbe szórt, illetve a  folyóvizek által az óceánba hordott hulladék nagy részét összetereli. A szemétsziget két, egymással lazán összekapcsolódó nagyobb részből áll. Ezek a Keleti és a Nyugati hulladékfoltok. Habár a Csendes-óceáni hulladékfolt volt az első, amit felfedeztek, de mára találtak másokat is, például az Atlanti-óceánban. Egy 2015-ös tanulmány szerint évente 8 millió tonna hulladék kerül a tengerekbe. Természetesen nem minden hulladék lesz rögtön a sziget része, sokszor évekig is utaznak, míg elérik azt. Az egyik leghíresebb szennyezési eset volt amikor 28 ezer gumikacsa esett egyszerre a vízbe 1992-ben.Rubber_Duck_Sea_by_whispering_hills-1

Nincs ingyen ebéd

Az Egyesült Államok-beli Ocean Conservancy nonprofit környezetvédelmi szervezet szerint a szemét 60 százalékáért 5 ország felelős: Kína, Indonézia, Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnám. De nem lehet újjal mutogatni ezekre az országokra, hiszen az itt előállított termékeket főleg nem maguk számára gyártják, hanem a gazdagabb európai és észak-amerikai piacokra. Nem lehet azért sem kárhoztatni azokat az embereket akik itt élnek mert szeretnének ők is nyugati világban megszokott életszínvonalon élni és fogyasztani.

A szemétszigetben található hulladék kb. 80 százaléka a szárazföldről származik, annak is a tengerparti 30-50 kilométeres sávjából, kb. 10 százaléka lebegő halászháló, míg a maradék utasszállító hajókról, olajfúró platformokról beszóródó szemét és szállítmányozó hajókról beesett konténerekből áll össze. Csak ez utóbbiból évente kb. 10 ezer darab esik a vizekbe tele mindenféle termékekkel, pl: számítógép monitorokkal, LEGO-val vagy épp baseball kesztyűkkel. De annak ellenére, hogy rengeteg fém, üveg, fa, gumi van a szigetben, a nagy része mégis műanyag.

Minden kapcsolódik mindenhez

A vízbe kerülő szemétben a nehezebb anyagok előbb-utóbb elsüllyednek, vagy lebomlanak, de a műanyagot, nem úgy mint a más, biológiai módon lebomló szemetet a mikrobák nem tekintik tápláléknak ezért érintetlenül hagyják. A Nap sugárzása végül megbontja a műanyagban lévő polimerek kötéseit, ezáltal ugyan kisebb darabokra esik szét, de ez inkább csak tovább ront a helyzeten. Az apróbb darabokat a tengeri élőlények már képesek megenni, ezáltal belekerülnek a táplálékláncba. A színezőanyagok, kemikáliák, és más veszélyes anyagok a tengeri halak fogyasztása révén végül az emberek szervezetébe is bekerülnek.

További problémát okoz a beakadás veszélye. Gyakran kerülnek delfinek, fókák, teknősök a szellemhálókba, megfullasztva őket. A teknősök ráadásul gyakorta tekintik a műanyag zacskókat medúzának és ezért lenyelik őket.turtle-plastic

A felszínen lebegő műanyag-granulátum golyócskákat a tengeri madarak ikrának nézik és más szemetekkel együtt, pl. cigarettacsikk – összelapátolják és ezeket viszik a fiókáik számára, akik lényegében az éhezés miatt pusztulnak el.

Eddig csak azért nem okozott ez a rengeteg szemét még nagyobb mértékben érzékelhető problémát, mivel ezek a szennyezett területek az óceánok tápanyagban legszegényebb vizei – úgynevezett “tengeri sivatagok”, amelyek távol vannak az élővilágban gazdag partoktól.

A természet jobban tudja

Egy másik 2014-es tanulmány szerint a Föld óceánjai 5 trilliárd darab műanyag szemetet tartalmaznak, amely eltántorít mindenkit a teljes megtisztítástól, beleértve az Óceán-tisztító Alapítványt is (OCF), amely szervezetnek is csak hosszú távú tervei léteznek. Ez egy akkora mennyiség, hogy átlagosan 1 tonna szemét jut 3 tonna halra. Ha a jelenlegi tendenciák nem változnak, akkor 2050-re több szemét lesz a tengerekben, mint hal.

A tisztítást nehezíti, hogy megtisztítandó terület folyamatosan mozgásban van. A szemét óriási kiterjedésű, nem oszlik el egyenlően, továbbá apró darabokból áll, és rettentő sok energiát (pl.: üzemanyag) igényelne a tisztítás, ami újabb környezetszennyezést okozna.

Nyilván a legfontosabb dolog az utánpótlás megszüntetése lenne azzal kezdve, hogy mi magunk ne szórjunk el szemetet. A legjobban úgy tudunk nem-elszórni szemetet, ha nem is gyártunk szemetet. Használjunk többször használatos termékeket!

Kicsit nagyobb mértékben gondolkodva is lehet tenni a probléma ellen. A parta mosott szemetet össze lehet gyűjteni, mielőtt újra visszakerülne a vízbe.

Nagyon népszerűvé vált egy hollandiai fiatalember – Boyan Slat – ötlete, az Óceántakarító Rendszer. A szemét összegyűjtését az áramlatok segítségével egy speciális, vízen lebegő akadályrendszer végezné, amely megfelelő beállítása lehetővé teszi, hogy a műanyaghulladékok egy toronynál gyűljenek össze. Itt egy szállítószalag kiemeli a szemetet a vízből, és a toronyban található tárolóba viszi. A rendszer további előnye, hogy energia-semleges, azaz nem szükséges hozzá külső energiaforrás. Ami elektromos energia kell hozzá, azt a tetőn lévő napelemek szolgáltatják.Ocean-Cleanup-by-Boyan-Slat-Jan-de-Sonneville-Erwin-Zwart_dezeen_468_8

A figyelem felhívása a probléma  létezésére is sokat segíthet. De miként lehet legjobban felhívni sok millió tonnányi szinte láthatatlan szemétre a figyelmet? Például 12500 db 2-literes PET-palackból épített hajóval, amelyet frappánsan Plastiki -nek neveztek el. A palackban lévő üzenetet egy San Francisco-ból Sydney-be történő látványos utazással próbálták eljuttatni a készítők a nagyközönségnek, előadásokat tartva több helyszínen is a szemétfoltokról.

A legjobb megoldásnak viszont a biológiailag lebomló anyagok térnyerése lehet, hiszen ha a megtisztítás szinte lehetetlen feladat, és az emberek gondolkodásának átformálása meg csak nagyon hosszú időn keresztül érhető el, akkor alakítsuk át a szemetet magát!

Barry Commoner “Bezáruló kör” című könyvében felállította a ökológia négy törvényét, amelyet az előző fejezetek címei fejeznek ki. Ezek rámutatnak arra, hogy hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azt, hogy a természetben minden mindennel összefügg. A természet nem gyárt olyat, hogy hulladék, mivel minden, ami valamely élőlény számára “output” az a másik számára “input”. Ebbe a rendszerbe zavarunk bele mi emberek, szinte mindannyiszor csak kárt okozva. A beavatkozásnak pedig ára van, valahol, egyszer valaki majd megfizeti az árát, és  sajnos nem csak mi, hanem a természet ezernyi más ártatlan élőlénye is viselni fogja a költségeket, hacsak nem teszünk ellene valamit.

Források:

Russel McLendon: What is the Great Pacific Ocean Garbage Patch?
www.mnn.com/earth-matters
Patrick Winn: 5 countries dump more plastic into the oceans than the rest of the world combined – www.pri.org/stories
Great Pacific Garbage Patch – https://www.nationalgeographic.org
www.marinedebris.noaa.gov
www.theplastiki.com
The four laws of ecology – www.farnamstreetblog.com