Egy álmom vált valóra azáltal, hogy elvégezhettem a GUE Cave 2 tanfolyamot, abban a festői környezetben, amelyet Mexikó cenote-i biztosítanak. Ezek olyan természetes módon kialakult vízgyűjtő karsztképződmények, amelyek jellegzetesen Mexikóban, azon belül is a Yucatan-félszigeten fordulnak elő. Az innen induló járatok, csodálatos barlangrendszert alkotnak, többségükben látványos cseppkőformációkkal.

A tanfolyam 6 napon át tartott, két kiváló oktató, Chris Le Maillot és Fred Devos vezetésével. Három tanulótársammal, négy különböző barlang, más és más járataiban tettük próbára magunkat.

Az oktatás minden nap reggel 8 órakor kezdődött és este 7–8-ig tartott a már megszokott GUE struktúra szerint, elméleti előadásokkal, szárazgyakorlatokkal és merülésekkel.

Az elméleti előadásokat és a szárazgyakorlatokat a két oktató közösen tartotta, egymást váltva, illetve kiegészítve, így még több lehetőséget kínálva ezzel számunkra a tanulásra. A merülések során, két csapatban dolgoztunk, 2 tanuló 1 oktatóval.

Aki ismeri a GUE rendszerét, vagy vett már részt tanfolyamokon, tudhatja, hogy nem lehet addig tovább lépni, amíg nem teljesen egyértelmű, hogy a korábban tanultak maximálisan bevésődtek a búvárba, ezért az oktatás részét képezi az ismétlés, illetve szükség esetén a korábban tanultak gyakorlása. Ilyenformán, mindjárt az első vízbemenetel alkalmával, bizonyítjuk az oktatónak, hogy már készségszinten elsajátítottuk az olyan alapokat, mint az S–drill és a szelepgyakorlat.

Első reggel Chris körbevezetett a bázison, megmutatta mit hol találok és melyek az adminisztrációs kötelezettségek. A tanteremben rendkívül színvonalas fogadtatásban részesültünk, mindenkinek ki volt készítve egy, a nevére kiállított karton a profiljával, jegyzetpapír, toll és ásványvíz. A papírmunka végeztével pedig már bele is vágtunk a dolgok közepébe és elindultunk az első merülésünk színhelyére, mely az Eden nevet viseli. A cenote elnevezése nagyon találó. Gyönyörű környezetben merültünk, hihetetlen látótávolsággal.

Az első feladat az úszásteszt volt, ezután szárazgyakorlat következett. Chris és Fred kiépítettek egy kötélpályát a fák között, elágazással és jump-pal (oldaljárat kötelére váltás) tarkítva. Ismétlésként átbeszéltük, sőt Chris be is mutatta a lekötést és a főkötélre csatlakozást, illetve azok szabályait. Átvettük az eddig általunk ismert navigációs elemeket, a cookie (jelzőkorong) elhelyezést stb., majd rátértünk a jump-ra. Ezután a stage-ről és a gázváltásról beszélgettünk.

A merülés során előjöttek a korábban már megtanult, lámpa és szelepmeghibásodás esetére szóló gyakorlatok, amelyeket az oktató szimulált és szigorú kontrol alatt tartott. Természetesen abban a „fantom” üzemmódban, amit már a korábbi tanfolyamokon is megszokhattunk, hiszen továbbra is cél, az önállóan működő csapat. A napot elméleti előadással zártuk.

A második nap csakúgy, mint az előző, a gázok analizálásával és bepakolással kezdődött, ezután már indultunk is Tulum mellé, a Mayan Blue nevű merülőhelyre. A helyszín megtekintését követően szárazgyakorlat formájában átismételtük és közösen átbeszéltük az elveszett búvár keresését és a gázosztást, rossz/nulla látótávolságban.

Egy rövid térképáttekintést követően a csapatok elkülönültek és mindenki összerakta a maga merülési tervét. Ezúttal nekünk kellett kérdéseket feltenni, hogy minél több információt megtudjunk a környezetről és a tennivalók körülményeiről. Ezen a merülésen, gyakoroltuk a jump-ot, a lámpa és szelep meghibásodásokat, gázosztást. A második merülésre újabb merülési tervet készítettünk, amely fő feladata, a körmerülés előkészítése volt. A bázisra visszatérve az elméleti tananyag a gázszámításokról szólt, amelynek újdonsága a stage használatból eredt.

A harmadik nap színhelye ugyanaz volt, mint az előző napon, ahol be kellett fejeznünk a már előkészített körmerülést, azaz az első igazi C2-es feladatunkat. Természetesen, most sem maradhattak el a szokásos meghibásodásokra vonatkozó gyakorlások, illetve újabb ismétlésként, az elveszett merülőtárs keresése. A két merülés közti rövidke szünetben, merülési tervet készítettünk. A második alkalommal pedig már vittünk stage palackot is, így az előző esti elméleti anyagot a gyakorlatban is kipróbálhattuk. A szokásossá vált gyakorlatok mellé, újdonságként a stage meghibásodás szimulálása is becsatlakozott.

A negyedik reggelen a merülőhelyünk a Cristal-cenote volt. A felszín csodaszép, és némileg kiépítettebb is, már ami a helyi körülményeket, szokásokat illeti, talán túlzásnak is éreztem az öltözőt és a padokat, asztalokat. Az aznapi szárazgyakorlat témája az elveszett kötél keresése volt. A merülés során a hét folyamán tanultakat vonultattuk fel, mint jump, navigáció, stage használat. A merülés végéhez közeledve pedig ismétlésképpen az elveszett kötél keresése következett. A nap második merülése a komplex navigációra volt kihegyezve, jump–ok és elágazások sokaságán keresztül.

Az ötödik nap helyszíne a Carwash-cenote. Csodálatos és egyben izgalmas hely, meglehetősen keskeny járatokkal és szűkületekkel. Lényegében ez volt a nap tananyaga, ilyen helyen mozogni, problémákat megoldani. Ezen a napon, egy rendkívül fontos és hasznos feladatot is átismételhettünk, az eszméletlen búvár mentését.

Tanfolyamunk utolsó napját elméleti előadással kezdtük, amely a korábbi tanulmányokból is ismert dekompressziós elmélet volt. Majd megkaptuk a feladatlapokat és nekiláttunk az írásbeli vizsgának. Ennek megoldása az érdekes és színvonalas előadásoknak köszönhetően nem okozott különösebb nehézséget. Miután befejeztük, elmentünk az utolsó merülésre a Chikin Ha-cenote -hoz.

Szárazgyakorlat keretében Fred bemutatta, hogyan és milyen adatokat kell gyűjteni egy járat felmérése során, amelyet azután a vízben is kipróbáltunk. Ez azért is keltett némi izgalmat a csapatban, mert ez „előszobája” volt a következő héten indult tudományos projektnek, amelyet mindannyian nagyon vártunk.

A tanfolyam utolsó momentuma ez alkalommal is a személyre szabott értékelés volt, amelynek során mindenki kap egy kis jellemzést a képzés alatt nyújtott teljesítményéről, erősségeiről és gyengeségeiről; illetve megtudhatja, hogy kiérdemelte–e a minősítést.

Számomra a hét, minden egyes perce nagyon hasznosnak és tanulságosnak bizonyult. Ebben szerepet játszott az is, hogy két nagyszerű szakember együttműködésével zajlott az oktatás. Sokat tanultam mind az oktatóimtól, mind a társaimtól; lehetőséget kapva arra, hogy tovább merészkedhessek a víz alatti barlangok csodálatos, lélegzetelállító birodalmába.

Nagy Kata