És a befejező rész:

A konferencia ezután kiselőadásokkal folytatódott három különböző helyszínen három különböző témával: vörös-korall kutatás Portugáliban Diogo Paulo-tól, Richard Lundgren a Mars hadihajó roncsának kutatásának újabb eredményeiről számolt be és Richard Walkernek volt egy előadása dél-franciaországi Herault településnél található barlangok kutatásáról. Én ehhez az előadáshoz csatlakoztam.

A barlangok nem azok a tipikus “park and dive” típusú barlangok. A vízek kúszással, mászással, némely esetben barlangi kötéltechnikával érhetők el. Habár a víz alatti járatok mérete nem igazán indokolta, de mivel a duplapalack becipelése a vízhez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, ezért oldalkészülélékes merülések mellett döntöttek a felfedezők. Minden esetben a legnagyobb probléma a logisztika volt, mivel a környéken nem található búvárbolt vagy töltőállomás, tehát mindent maguknak kellett megoldani.

A kiselőadások második szakaszában a Ghostfishing roncstisztító projektről tartott előadást Karim Hamza, Fritz Hanselman a Meadows központ vízalatti régészeti és kutatási kezdeményézesét mutatta be, valamint Andrea Marassich beszélt a szardíniai barlangok kutatásáról.

Nem meglepő, újra a barlangos témához csatlakoztam. Szardínia a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. A keleti partvidéken  található barlangok elég távol vannak minden lakott településtől, ráadásul a megközelítésük szárazföldről szinte lehetetlen, mivel a partot égbe szökő sziklafalak szegélyezik, ezért a merülések hajóról történnek. A barlangokban található cseppkövek arról tanuskodnak, hogy ezek a barlangok a múltban biztosan szárazak voltak. A földtörténeti közelmúltban a tengervíz részlegesen elárasztotta őket, így itt is megtalálható a mexikói baralangokra jellemző édes és sós víz találkozásánál létrejövő halocline. A kutatások egyik fő területe az üledékvizsgálat, amellyel a múltban bekövetkezett környezeti változásokra lehet következtetni.

A kutatás másik területe a szardínián már nem található barátfókák az egyik barlangbeli csontjainak tömeges előfordulásának vizsgálatára irányult, hogy miként is kerültek oda. A 4-6 ezer évesre becsült csontok a bejárattól távolt találhatók, több mint egy kilométerre. Az egyik elképzelés szerint a barlang egyfajta temetője volt a fókáknak, mint amilyent az elefántoknál figyelhetünk meg, a másik elképzelés, hogy valamilyen tömeges pusztulás történt a múltban környéken a és az áramlatok valamint az árapály besodorta a csontokat a barlangba. Az eddig összegyűjtött adatok és csontok vizsgálata jelenleg is folyik, így talán a közeljövőben választ kaphatunk erre az érdekes kérdésre.

A konferencia első napja ezzel lezárult. A második napon kisebb workshop-okkal és merülésekkel telt. A konferencia beszámoló ezzel véget ért. Egy témával vagyok még adós, David Doolette előadásával. Hamarosan jön az is…

Íme a folytatás:

Az Emmy-díjas Becky Kagan Schott tartott egy előadást az extrém körülmények között történő filmezésről. Becky rendszeresen készít filmet különböző tévécsatornák, köztük olyanok számára is, mint a National Geographic, Discovery Channel és a Travel Channel. Olyan helyekre jutott el ahová búvár is csak nagyon kevés, de filmes búvár szinte senki. Elmondta, hogy a felszereléssel utazni (amely talán egy kisbuszba beférne) nem könnyű, főleg ha repülővel kell eljutni a helyszínre, mert vannak légitársaságok amelyek gépére fel sem tudja vinni őket, még külön díjért sem.

A jó filmhez, legyen az akár egy egy szimpla bemutató jellegű természetfilm, kell egy jó történet, amely pozitív módon mutatja be a dolgokat, hatással van az emberekre és inspiráló.

Beszélt arról, hogy természetesen minden helyszínnek meg van a maga nehézsége, melyek időjárási vagy más körülmények miatt még veszélyessébbé tudnak válni és ezeket a producerek bármikor képesek még rosszabbá tenni.

A használt felszerelések széles skálán mozognak a szkúteres újralégzős konfigurációtól a teljesen szimpla légzőcsőig. Otthon kell lenni a barlangi merülések terén, újralégzők használatában, oldalkészülékes merülésekben, gázkeverésben, hegymászásban, barlangászatban, tudni kell mélymerüléseket megtervezni, stb.

A forgatásokon jellemzően sok ember dolgozik együtt: operatőr, világítók, rendező, logisztikát felügyelő emberek, technikusok, hordárok, tudósok. Az emberek irányítása és kezelése is sok esetben Becky feladata, hisz ő tudja megmondani, hogy mit, mikor és hogyan szeretne látni. Honlapján a liquidproductionsllc.com -on rengeteg csodálatos filmet találhattok munkái közül.

Barlangi búvár körökben világhírű Rick Stanton barlangi búvár és felfedező volt a következő előadó, aki a 2007-ben kezdődött spanyolországi Pozo Azul-barlang kutatási projektjéről tartott egy nagy benyomást keltő előadást. Rick arról híres, hogy nem csak barlangi búvár, hanem barlangász is, aki sokszor több napot tölt egy-egy barlang víz alatti részeinek felfedezésének kedvéért ahol a kijárat csak 10-12 órás merüléssel érhető el.

A projekt kapcsán elmondta, hogy milyen nehéz körülmények között kellett kutatni. A barlang az évnek csak egy bizonyos szakaszában merülhető és több szifonon keresztül vezet az út. Míg az első szifon kb. 700 méter hosszú és 20 méter mély, addig a második 70 méteres mélységbe vezet és több, mint 5  kilométer hosszú. A technikai nehézségek leküzdéséhez vízalatti állomást “habitat”-ot építettek ki a dekompresszióhoz, de telefonkábelt is kihúztak, hogy tudjanak kommunikálni a bentiek a külvilággal. A harmadik szifon több, mint három kilométer hosszú és 40 méter mély. A rövid negyedik szifon után egy hosszú száraz szakasz következik, amiután az ötödik szifon érhető el. A szintén rövid ötödik szifon után újabb száraz szakasz következik, amely már több, mint 11 kilométerre van a bejárattól, és ebből 9375 méter van víz alatt. Ennek pontnak az elérése másfél napig tart a pihenőkkel együtt. A kutatás jelenleg itt tart. Ha a bejárattól mért távolságot tekintjük, akkor jelenleg ez számít a világ leghosszabb barlangi merülésének.

Folytatás következik….

A 2014-es GUE konferencia több szempontból is jubileumi volt. Ebben az évben ünnepeljük a GUE alapításának 15. évfordulóját és ez a konferencia volt a sorban a tizedik.

A konferenciát Jarrod Jablonski nyitotta meg egy kis áttekintéssel a GUE alapításhoz vezető útról, az azóta eltelt 15 évről, és az elért eredményekről. Kiemelte, hogy annak ellenére, hogy milyen fiatal szervezetről van szó, a GUE rendkívül nagy hatással van a búvárvilágra a környezetvédelemi kezdeményezésein, kutatásain, felszerelés-konfigurációján és a búvároktatás színvonalának emelésén keresztül.

A legújabb eredmények közül én a következőt emelném ki: 2014-ben megalakult a BGL – Brownie’s Global Logistics vállalat (globalsubdive.com), amelynek egyik célja, hogy a GUE kezdeményezésű Project Baseline program olyan vízalatti kutatásaihoz nyújtson logisztikai támogatást, amelyek túlmutatnak minden eddigi kutatáson amelyet valaha is csináltak a világon. Az egyik legfőbb eszközük a Pacific Provider nevű hajó, mely úgy lett kialakítva, hogy minden igényt kielégítsen a vízalatti kutatásokhoz. Kompresszorok, palackok, gázok,  felszerelések, dekompressziós kamra, és minden olyan apró részlet, amely a kényelmes és biztonságos merülésekhez szükségesek.

De talán a legfőbb érdekesség, hogy a hajóhoz tartozik egy mini tengeralattjáró is, amelyben búvárkodni nem tudó tudósokat (régészek, biológusok), lehet levinni a mélybe, akik irányítani tudják a körülöttük merülő búvárokat, hogy mit vizsgáljanak meg, miből vegyenek mintákat, stb.

Ezen program keretében már rögtön az első évben kutatásokat végeztek a Bahamákon, az Azori-szigeteknél, a Földközi-tenger portugál és francia partjainál, és Olaszországban több helyen is. A merülések többsége 100 méter, vagy azt meghaladó mélységekben volt, de a mini tengeralattjáróval 200 méteres mélységekben is vizsgálódtak.

A következő előadó Brian Kakuk volt, aki a Bahamákon lévő barlangok több tudományágra kiterjedő kutatásairól beszélt, olyan gyönyörűséges képekkel ilusztrálva előadását, amelyekel a csodálatos mexikói barlangokat jól ismerők között is ámulatot váltott ki. Régészek, biológusok, geológusok, klimatológusok profitálhattak merüléseikből, olyan felfedezéseket elérve, melyeket csupán szárazföldről begyűjtött adatokkal soha nem lettek volna képesek.

“A Hélium a barátod?” címmel David Doolette tartott egy nagyon provokatív előadást. Tartalma és hosszúsága miatt ezen előadás bemutatása túlmegy e beszámoló keretein, ezért ezt egy későbbi írásban részletekbe menően fogom megtenni.

A többi előadásról hamarosan…

A “GUE általános képzési szabványok, irányelvek és eljárások” kiadvány nyilvános és mindenki számára elérhető. A GUE képzéseken részvevők ellenőrizhetik, hogy az oktatójuk úgy tartja a tanfolyamot, ahogy a rendszer megalkotói azt elképzelték.

Az eredeti, angol nyelvű verzió megtekinthető és letölthető a www.gue.com oldalon vagy a képre kattintva.

Most elkészült az általános és tanulói szintekhez tartozó szabványok magyar nyelvű verziója, melyet itt megtekinthettek:

GUE Szabványok 7.2

Amennyiben hibát, elírást, magyartalanságot találtok benne, kérem jelezzétek az alábbi e-mail címen:

gue.hungary@gmail.com

A hibákat és a verzió-módosításokat igyekszünk mindig minél hamarabb javítani, frissíteni.

Köszönjük az együttműködést!