Íme a folytatás:

Becky-Kagan-Schott
Becky Kagan Schott

Az Emmy-díjas Becky Kagan Schott tartott egy előadást az extrém körülmények között történő filmezésről. Becky rendszeresen készít filmet különböző tévécsatornák, köztük olyanok számára is, mint a National Geographic, Discovery Channel és a Travel Channel. Olyan helyekre jutott el ahová búvár is csak nagyon kevés, de filmes búvár szinte senki. Elmondta, hogy a felszereléssel utazni (amely talán egy kisbuszba beférne) nem könnyű, főleg ha repülővel kell eljutni a helyszínre, mert vannak légitársaságok amelyek gépére fel sem tudja vinni őket, még külön díjért sem.

A jó filmhez, legyen az akár egy egy szimpla bemutató jellegű természetfilm, kell egy jó történet, amely pozitív módon mutatja be a dolgokat, hatással van az emberekre és inspiráló.

Beszélt arról, hogy természetesen minden helyszínnek meg van a maga nehézsége, melyek időjárási vagy más körülmények miatt még veszélyessébbé tudnak válni és ezeket a producerek bármikor képesek még rosszabbá tenni.

A használt felszerelések széles skálán mozognak a szkúteres újralégzős konfigurációtól a teljesen szimpla légzőcsőig. Otthon kell lenni a barlangi merülések terén, újralégzők használatában, oldalkészülékes merülésekben, gázkeverésben, hegymászásban, barlangászatban, tudni kell mélymerüléseket megtervezni, stb.

A forgatásokon jellemzően sok ember dolgozik együtt: operatőr, világítók, rendező, logisztikát felügyelő emberek, technikusok, hordárok, tudósok. Az emberek irányítása és kezelése is sok esetben Becky feladata, hisz ő tudja megmondani, hogy mit, mikor és hogyan szeretne látni. Honlapján a liquidproductionsllc.com -on rengeteg csodálatos filmet találhattok munkái közül.

safe_image.php
Rick Stanton akcióban

Barlangi búvár körökben világhírű Rick Stanton barlangi búvár és felfedező volt a következő előadó, aki a 2007-ben kezdődött spanyolországi Pozo Azul-barlang kutatási projektjéről tartott egy nagy benyomást keltő előadást. Rick arról híres, hogy nem csak barlangi búvár, hanem barlangász is, aki sokszor több napot tölt egy-egy barlang víz alatti részeinek felfedezésének kedvéért ahol a kijárat csak 10-12 órás merüléssel érhető el.

pozoazul_topo_20111-1024x305
Térkép a harmadik szifon végéig

A projekt kapcsán elmondta, hogy milyen nehéz körülmények között kellett kutatni. A barlang az évnek csak egy bizonyos szakaszában merülhető és több szifonon keresztül vezet az út. Míg az első szifon kb. 700 méter hosszú és 20 méter mély, addig a második 70 méteres mélységbe vezet és több, mint 5  kilométer hosszú. A technikai nehézségek leküzdéséhez vízalatti állomást “habitat”-ot építettek ki a dekompresszióhoz, de telefonkábelt is kihúztak, hogy tudjanak kommunikálni a bentiek a külvilággal. A harmadik szifon több, mint három kilométer hosszú és 40 méter mély. A rövid negyedik szifon után egy hosszú száraz szakasz következik, amiután az ötödik szifon érhető el. A szintén rövid ötödik szifon után újabb száraz szakasz következik, amely már több, mint 11 kilométerre van a bejárattól, és ebből 9375 méter van víz alatt. Ennek pontnak az elérése másfél napig tart a pihenőkkel együtt. A kutatás jelenleg itt tart. Ha a bejárattól mért távolságot tekintjük, akkor jelenleg ez számít a világ leghosszabb barlangi merülésének.

Folytatás következik….

A 2014-es GUE konferencia több szempontból is jubileumi volt. Ebben az évben ünnepeljük a GUE alapításának 15. évfordulóját és ez a konferencia volt a sorban a tizedik.

A konferenciát Jarrod Jablonski nyitotta meg egy kis áttekintéssel a GUE alapításhoz vezető útról, az azóta eltelt 15 évről, és az elért eredményekről. Kiemelte, hogy annak ellenére, hogy milyen fiatal szervezetről van szó, a GUE rendkívül nagy hatással van a búvárvilágra a környezetvédelemi kezdeményezésein, kutatásain, felszerelés-konfigurációján és a búvároktatás színvonalának emelésén keresztül.

1961_1384777593_6241851270
A Pacific Provider

A legújabb eredmények közül én a következőt emelném ki: 2014-ben megalakult a BGL – Brownie’s Global Logistics vállalat (globalsubdive.com), amelynek egyik célja, hogy a GUE kezdeményezésű Project Baseline program olyan vízalatti kutatásaihoz nyújtson logisztikai támogatást, amelyek túlmutatnak minden eddigi kutatáson amelyet valaha is csináltak a világon. Az egyik legfőbb eszközük a Pacific Provider nevű hajó, mely úgy lett kialakítva, hogy minden igényt kielégítsen a vízalatti kutatásokhoz. Kompresszorok, palackok, gázok,  felszerelések, dekompressziós kamra, és minden olyan apró részlet, amely a kényelmes és biztonságos merülésekhez szükségesek.

Global_Expedition_2014-0005
A mini tengeralattjáró

De talán a legfőbb érdekesség, hogy a hajóhoz tartozik egy mini tengeralattjáró is, amelyben búvárkodni nem tudó tudósokat (régészek, biológusok), lehet levinni a mélybe, akik irányítani tudják a körülöttük merülő búvárokat, hogy mit vizsgáljanak meg, miből vegyenek mintákat, stb.

Ezen program keretében már rögtön az első évben kutatásokat végeztek a Bahamákon, az Azori-szigeteknél, a Földközi-tenger portugál és francia partjainál, és Olaszországban több helyen is. A merülések többsége 100 méter, vagy azt meghaladó mélységekben volt, de a mini tengeralattjáróval 200 méteres mélységekben is vizsgálódtak.

p00wt8kt
Egy bahamai barlang
NatGeoBH
A National Geographic is bemutatta a helyet

A következő előadó Brian Kakuk volt, aki a Bahamákon lévő barlangok több tudományágra kiterjedő kutatásairól beszélt, olyan gyönyörűséges képekkel ilusztrálva előadását, amelyekel a csodálatos mexikói barlangokat jól ismerők között is ámulatot váltott ki. Régészek, biológusok, geológusok, klimatológusok profitálhattak merüléseikből, olyan felfedezéseket elérve, melyeket csupán szárazföldről begyűjtött adatokkal soha nem lettek volna képesek.

“A Hélium a barátod?” címmel David Doolette tartott egy nagyon provokatív előadást. Tartalma és hosszúsága miatt ezen előadás bemutatása túlmegy e beszámoló keretein, ezért ezt egy későbbi írásban részletekbe menően fogom megtenni.

A többi előadásról hamarosan…

Most induló sorozatunkban olyan emberekről fogunk írni, akik közvetlenül vagy közvetetten hozzájárultak búvárkodásban alkalmazott tudományok, törvények, szabályok, felszerelések, stb megszületéséhez. Az ötlet felmerülésekor szinte nyilvánvaló volt, hogy a sorozat első tagja Arkhimédész, és a róla elnevezett törvény lesz.20020614arkhimede

“Noli turbare circulos meos” avagy – Ne zavard köreimet! – állítólag ezzel a mondattal próbálta elzavarni Arkhimédész azt a római katonát, aki a második pun háború idején összetaposta a homokba rajzolt ábráit Siracusa elestekor. Bár a katona nem kegyelmezett neki, de Arkhimédész neve fennmaradt, és mind a mai napig a világ egyik legnagyobb hatású tudósának tartják. Olyan dolgok fűződnek a nevéhez, mint az Arkhimédeszi-csavar, amellyel vizet lehet a magasba juttatni, de tervezett nagy súlyok megemeléséhez csigasort, nagy pontossággal megbecsülte a Pí értékét, megjósolta a Nap, Hold és a bolygók mozgását, hogy csak néhányat említsünk. Egyes vélekedések szerint ha az integrálszámításra vonatkozó feljegyzései nem tűnnek el majd kétezer évre, akkor ma a matematika tudománya kb. 500 évvel előrrébb járna.

A búvárkodásban alapvető fontosságú, felhajtóerőre vontakozó törvény felismerése is az ő nevéhez fűződik. Ez az Arkhimédész törvénye, mely kimondja, hogy a testre ható felhajtóerő egyenlő a test által kiszorított folyadék (vagy gáz) súlyával.

De, hogyan született meg a felhajtóerő törvénye? Egyszer Hérón király megkérte a neves tudóst, hogy vizsgálja meg az isteneknek ajándékul készített koronáját: nem kevert-e az ötvösmester ezüstöt az aranyba? Arkhimédész sokáig törte a fejét, hogyan lehetne eldönteni. Egyszer aztán fürdőzés közben hirtelen megvilágosodott előtte a megoldás. A kádba merülve a felesleges víz kifolyt. Általában: annyi vizet szorítunk ki, mint amekkora térfogatú részünk a vízbe merül. Így van ez más anyagokkal is, pl. az arannyal és az ezüsttel is. Arkhimédész fogott egy – a koronával azonos tömegű – színarany és egy színezüst tömböt. Az arany sűrűsége nagyobb az ezüsténél, így kevesebb vizet szorít ki. A koronát víz alá merítve azt találta, hogy az aranytömb több, az ezüsttömb viszont kevesebb vizet szorít ki, tehát a korona a két anyag ötvözete volt. Így bebizonyosodott az ötvösmester bűne.vizbemerul

A hétköznapi búvárkodásban ez azt jelenti, hogy ha a lebegőképességet szabályzó eszközeinkbe (BC és szárazruha) gázt engedünk, akkor a felhajtóerő növekszik, mivel a térfogatunk megnövekedett, míg a súlyunk mondhatni változatlan maradt, azaz felfelé mozgunk. Ha gázt engedünk ki a BC-ből, akkor a térfogatunk csökken, ezáltal a felhajtőerő is, a súlyunk kvázi változatlansága mellett. Érdekesség, hogy a tengeralattjárók a törvényt más szempontból alkalmazzák. Ők a térfogatot tartják változatlanul és a hajó súlyát változtatják a víz ki-be szivattyúzásával a ballaszttartályokból és így szabályozzák a függőletengeralattjaroges irányú mozgásukat.

A térfogaton és a test tömegén kívül még a kiszorított közeg súlyáról is érdemes szót ejteni, ugyanis ezzel is számolnunk kell. Ez a gyakorlatban leggyakrabban az édes és a sós víz közötti felhajtóerő különbségben jelentkezik. Mivel a sós víz sűrűbb (nehezebb), ezért sokkal több súlyra van szükségünk a lemerüléshez. A tengerek vizei átlagosan 3,5 %-kal sűrűbbek (sósabbak) az édesvíznél. Van persze ahol ez az érték kevesebb, mint például a Balti-tengeré (kb 1 %), és van ahol több: például az erős nyári párolgás miatt a Vörös-tenger sótartalma elérheti a 4%-ot is. Mit is jelent ez a búvár számára? Azt, hogy a búvár által kiszorított sós víz súlya 3,5 %-kal több, mint ugyanennyi édesvízé.

Egy 80 kg-os testsúllyal és egy átlagos monopalackos felszereléssel számolva ez kb 100-110 liter vizet jelent. A súlykülönbség ebben az esetben 3,5-4 kg körül van, azaz azonos felszerereléssel merülve ennyivel kell több súlyt magunkkal vinnünk sós vízbe, mint édesbe.

Arkhimédész törvényét a merülés minden másodpercében alkalmazzuk, de a vizen kívül is nap mint nap találkozunk vele, és annyira természetesnek vesszük, hogy nem is gondolunk rá. Mit is írhatnék még: köszönjük Arkhimédész!

A “GUE általános képzési szabványok, irányelvek és eljárások” kiadvány nyilvános és mindenki számára elérhető. A GUE képzéseken részvevők ellenőrizhetik, hogy az oktatójuk úgy tartja a tanfolyamot, ahogy a rendszer megalkotói azt elképzelték.

Szabványborító
GUE Standards

Az eredeti, angol nyelvű verzió megtekinthető és letölthető a www.gue.com oldalon vagy a képre kattintva.

Most elkészült az általános és tanulói szintekhez tartozó szabványok magyar nyelvű verziója, melyet itt megtekinthettek:

GUE Szabványok 7.2

Amennyiben hibát, elírást, magyartalanságot találtok benne, kérem jelezzétek az alábbi e-mail címen:

gue.hungary@gmail.com

A hibákat és a verzió-módosításokat igyekszünk mindig minél hamarabb javítani, frissíteni.

Köszönjük az együttműködést!

2010 – ben, még PADI oktató jelöltként találkoztam először a GUE-val. Egészen pontosan az oktatói tanfolyam egyik uszodai foglalkozásán lettem figyelmes egy érdekes „dologra”. Mint később megtudtam a víztér közepén, stabilan lebegő „dolog” egy GUE búvár volt. Akkor ez a jelenség teljességgel értelmezhetetlen volt számomra és láthatóan a többi résztvevő számára is. Ezért, hogy többet megtudjak erről, az azt követő évben részt vettem életem első GUE képzésén egy Fundamentals tanfolyam keretében.

Közelebbről is megismerve a rendszert, úgy gondoltam jobb szeretném, ha az általam tanított búvárok is megismerhetnék azokat az ismereteket és gondolkodásmódot, amelyet a GUE képvisel. Bár sokan azt gondolják a GUE csak azoknak a búvároknak való, akik nagyon magas szinten, komoly merülések végrehajtására vagy hivatásos szintre, kutató munkákra készülnek, de én azt hiszem a hobby búvárok is számtalan hasznos tudásra tehetnek szert. Ezért elhatároztam, hogy GUE oktató leszek.

ITC-1
Az oktatói tanfolyam részvevői

Az oktatói tanfolyamra, – ITC – 2012. májusában, a hollandiai Tilburgban került sor. A tanfolyamon tizenöten vettünk részt, köztük csupán két lány. Előadásokat hallgattunk, és gyakorlati oktatásokra jártunk, amelyeket többek között Jarrod Jablonski, a GUE egyik alapítója, valamint Jesper Berglund, Richard Walker, Dorota Czerny és Panos Alexakos tartott számukra. Azt hiszem, felejthetetlen élmény marad számomra az, amilyen szerénységgel, illetve a tanítás iráni tisztelttel és alázattal képeztek bennünket ezek a mérhetetlen nagy tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberek.

Az időbeosztás feszített volt, akárcsak minden más GUE tanfolyamon és nyolc napon át tartott. Mint mindig, reggeltől késő délutánig elméleti és gyakorlati képzés volt, szárazon – vízben egyaránt. És persze, rengeteg házi feladat is volt. A barátaim itthon, kérdezgették: milyen Hollandia, a híres kávéházak, meg a többi? – de nem tudtam válaszolni, mert számomra Hollandia csupán egy tanteremet és egy tavat jelentett. Kisebb csoportokra osztva dolgoztunk, 1 – 1 „nagymesterrel”, akik a teljesítményünkről folyamatos visszajelzéseket adtak, rávilágítottak a kritikus pontokra és tanácsokkal segítették a fejlődésünket.

Az utolsó napon végül kaptunk egy részletes, személyre szabott értékelést, amelyben kiderült, hogy megfelelünk-e a GUE által támasztott elvárásoknak, illetve összegezve a 8 nap eseményeit, elmondták, hogy mely tulajdonságaink gyengék, hol és milyen pontokon kellene még csiszolnunk a tanultakon. Javaslatot tettek arra vonatkozóan, hogy feltehetően mennyi gyakornokságra lehet szükségünk ahhoz, hogy érdemes legyen megpróbálkozni a tényleges oktatóvá válással. Ugyanis ebben a rendszerben nem elegendő elvégezni az oktatói tanfolyamot, hanem úgynevezett mentor szintű oktatóknál gyakornokoskodni kell.

Ennek során a gyakornok valós tanfolyamokon figyelheti meg, hogy a mentor miként tanít, illetve kisebb témákban az oktatói szerepkörben is kipróbálhatja magát. Ezt követően a mentor értékeli a gyakornokot és ellátja tanácsokkal a fejlődése érdekében.

A személyes véleményem az, hogy ha valaki jó oktatóvá szeretne válni, akkor a gyakornokság a lehető legnagyobb segítség, amit csak kaphat. Az ember akár tanulóként, akár oktatóként vesz részt egy tanfolyamon, mindig van benne egy kis izgalom, és emiatt megesik, hogy nem figyel kicsi, apró ámde nagyon is fontos részletekre. Ha viszont, csak csendben ül hátul, mint egy kívülálló szemlélő, ezek az apró dolgok nagyító alá kerülnek, és mint egy puzzle darabjai a megfelelő helyre csúsznak. Biztosan mondhatom, hogy ezen időszak alatt tanultam a legtöbbet. Számos praktikát lestem el a sokat látott tapasztalt oktatóktól, amelyek később a saját tanításaim alkalmával nagy hasznomra váltak.

első vizsga
Az első vizsga közben

A gyakornokságok végeztével, 2013. augusztusára megszerveztem az első vizsgámat igazi tanulókkal, amelyre meg kellett hívnom egy vizsgáztatásra feljogosított oktatót. Ők olyan oktatók, akik dönthetnek arról, hogy a jelölt alkalmas-e, azaz készen áll az oktatásra. Ez alkalommal a döntés, Szilágyi Zsolt kezében volt. A tanfolyam végig az ő személyes jelenlétében, felügyelete alatt történt, és az ő értékelésével zárult mind a tanulók, mind az én számomra.

Egy ilyen körülmények között zajló tanfolyam a jelölt és a tanulók számára is rendkívül érdekes, némiképp talán több izgalommal is jár, de mindenképpen több tapasztalatot, tudást eredményez. Hiszen a „vizsgáztató” nem csupán felügyel és minősít, hanem helyenként kiegészítésekkel teszi még színesebbé a tudnivalókat.

második vizsga-1
A második vizsga részvevői (balról jobbra): Feri, Attila, Mario és én

Azonban az oktatóvá váláshoz két egymástól független oktatónak kell alkalmasnak találnia a jelöltet, ezért 2014. júniusában egy újabb tanfolyamot szerveztem, két tanulóval. Ezúttal a vizsgáztató Mario Arena volt, aki egyébként a technikai merülések nagymestere.

Ez alkalommal is, akár csak az előzőn, minden nap végeztével kaptam egy kis visszajelzést az aznapi munkámról. Ezekből a beszélgetésekből, újfent nagyon sokat tanultam és megerősítéseket is kaptam. A tanfolyam végén, megkaptam a végső értékelésemet és az útravaló jótanácsokat.

Így ma már büszkén mondhatom, hogy GUE Fundamentals oktató vagyok.

Nagy Kata

A video megtekinthető a

http://vimeo.com/99551888  oldalon

Lux vs. Lumen

Egyszerűen – a Halcyon Dive Systems megmutatja neked

Gyakran felmerül a kérdés egy új lámpa vásárlásakor, hogy miként tegyünk különséget az egyes lámpák fényereje között.

Rengeteg különböző adat kering a gyártók leírásaiban, de ezek között a leggyakrabban használt a Lux és a Lumen.

Nézzük meg őket egy kicsit közelebbről….

(…. különböző adatok látszanak …)

Most már érted?

Hogy jobban megértsük, először is kezdjük azzal, hogy a Lumen nem látható. A Lumen egy mértékegység, amely a búvárlámpa által kibocsátott összes fényt mutatja.

Képzeld el, hogy a víz a Lumen, a mélysége pedig a fényerő, így minél mélyebb a víz, annál fényesebbnek látod.

Nézz bele egy kis pohár vízbe, mondjuk 10 cm mélyre. Lásd a mélységet, mint a fényerőt a kis pohárban…

…majd öntsd bele ezt a kis pohár vizet egy kis gumi úszómedencébe, így egy finom filmrétegnyi víz keletkezik annak az alján, ami “homályosabbnak” fog tűnni, de a Lumen mennyisége nem változik.

Ha belenézel a kis medencébe és a homályos fényt látod, akkor azt mondanád “ez a búvárlámpa homályos”.

Ha belenézel a kis pohárba, akkor azt mondanád “ez a búvárlámpa fényes”. Viszont mindkettő pont ugyanannyi vizet/Lumen-t tartalmaz.

A Lumen-t arra használjuk, hogy megmutassa a kibocsátott fény mennyiségét.

A Lux-ot annak mérésére használjuk, hogy mennyi az adott területre jutó fény mennyisége. Egy Lux egyenlő egy Lumen/négyzetméter-rel.

1 Lumen durván egy gyertya által kibocsátott fény mennyisége, mely megsokszorozható.

1 gyertya 1 Lux-ot bocsát ki 1 méter távolságra. Így két gyertya 2 Lux-ot bocsát ki 1 méter távolságra.

Ha megduplázzuk a távolságot, akkor az egységnyi felületre jutó fény mennyisége 4-szer kisebb lesz, azaz 1 gyertya 0,25 Lux-ot bocsát ki 2 méter távolságra.

A Lux jó mutatószám a fénysugár fényerejének meghatározására és összehasonlítására.

A fénysugár egy adott területre terjed ki, ezért a Lux-ot a fény intenzitásának mérésére használjuk.

Mi a Halcyon Dive Systems-nél reméljük, hogy ezzel segítettünk megérteni a búvárlámpák működését.

www.halcyon.net

Kevin_Edwards_Dive_computers
Rengeteg gyártó kínál különféle komputereket

Óra, mélységmérő, hőmérő, tájoló, nyomásmérő csak néhány műszer azok közül, amelyek az idők során szép lassan egybeolvadtak és egy eszközben jelentek meg, míg a dekompresszióra vonatkozó információkat jellemzően táblázatokból nyerték a búvárok. A búvárkomputerek megjelenése messze felülmúlta a táblázatos-műszeres merüléstervezést mind kényelemben, mind pontosságban. Valós időben mutatják a biztonságos merülési határokat, dekompressziós kötelezettséget, maradék nitrogénidőt, oxigénterhelést, emelkedési sebességet és még rengeteg más információt. Merülést követően az adatok kinyerhetők, elemezhetők, tárolhatók. Nem meglepő, hogy sokoldalúságával manapság szinte nélkülözhetetlen felszerelési tárggyá nőtte ki magát a búvárok körében.

Uwatec-Digital-330m-bottom-timer
Egyszerű digitális idő- és mélységmérő

Az említett pozitív tulajdonságai ellenére miért van az, hogy a GUE búvárok mégis egyszerű idő- és mélységmérő műszereket használnak?

Elterjedtsége okán egyre több búvár gondolja úgy, hogy már a búvártáblázatok használata teljességgel idejétmúlt és ezért nem is fordítanak időt azok tanulmányozására. De ezzel a szemlélettel azt is mondhatnánk, hogy ne tanítsunk az iskolákban matematikát, hiszen a számológépekkel bármit könnyen ki lehet számolni.

A legnyilvánvalóbb gond a komputerekkel, hogy ha elromlanak, akkor a búvár alapvető fontosságú információk nélkül marad. A komputer függővé teszi a búvárt és így az elveszíti a képességét arra, hogy folyamatosan figyelje a környezetét. Teljesen kimarad a merüléstervezés gázra, időre, mélységre, dekompresszióra vonatkozó része, arra számítva, hogy majd az úgyis megmondja, mit is kell majd tenni. Elmarad a terv merülőtársak közti megvitatása is, ami a tervezés másodlagos védővonala. Jellemző, hogy a komputer bekapcsolásával kikapcsol a búvár agya.

A búvárkomputerek matematikai algoritmusokkal számolnak, amelyek sokszor furcsa eredményeket produkálnak. Ehhez hozzájön, hogy némely gyártó a komputer használatából adódó felelősség csökkentését konzervatív adatokkal próbálja ellensúlyozni, mely nevetségesen hosszú dekompressziós időket eredményez. Csak kis adalék, hogy a komputerek elég rosszul viselik például a változatos barlangi merülési profilokat, amelynek eredményeképp extra szigorúakká válnak és feleslegesen “büntetnek”. Több modell is a dekompressziós kötelezettség megszegésekor egyszerűen “lefagy”, vagy félrevezető adatokat ad ahelyett, hogy használható információkat nyújtana.

ocndmpp2
Rengeteg információ egy képernyőn

A búvárboltok kínálatát böngészve látható, hogy a búvárkomputerek drága felszerelési tárgyak, ezáltal vonva el a pénzt más, ténylegesen hasznos eszközök beszerzése elől. Ráadásul a meghibásodási valószínűségük pont ugyanakkora, mint a jóval olcsóbb idő- és mélységmérőké.

Általános tendencia, hogy a gyártók próbálnak minél több információt belezsúfolni egy viszonylag kis képernyőbe. A rengeteg információ, villogás, hangjelzés könnyen össze tudja zavarni a búvárt, vagy el tudja vonni a búvár figyelmét a valóban fontos adatokról.

A fentiektől függetlenül nem állítom, hogy a komputerek haszontalan felszerelési tárgyak, hiszen gondos tevezés mellett, komolyabb merüléseken betölthetnek például ellenőrző funkciót, vagy gyűjthetnek adatokat utólagos elemzésre.

Szeretnék mindenki arra ösztönözni, hogy ha használ is komputert, akkor gondos merüléstervezés mellett sokkal inkább kontroll-adat szolgáltató műszerként tekintsen rá, mintsem az információ egyetlen forrására.

A GUE kedvtelési búvár képzési struktúrája meglehetősen egyszerű. Három szintből áll: Rec1, Rec2 és Rec3. De mit is takar a három szint?

DSC_0020 copy
Photo: GUE

A Rec1 tanfolyam, nem más, mint a kezdő tanfolyam, amely még a búvártapasztalat nélküli kalandvágyókat készíti fel a helyes merülés alapjaira. Mint minden GUE tanfolyam ez is három fő komponesből áll össze: elméleti képzés, szárazföldi gyakorlások és vízben történő képzés. A stabil búvárkészségek megalapozása szárazon történő gyakorlásokkal kezdődnek. Ezt követően védett vízben történik a gyakorlatok próbálgatása, finomítgatása, majd valós nyílt vízi körülmények között a tényleges alkalmazás. Mindezek az oktató szoros felügyeletével, de a lehető legminimálisabb beavatkozásával történik, hogy a tanulók minél inkább ráhangolódjanak az önállóan tájékozódó, felügyelet nélküli, társsal történő biztonságos merülésekre. A Rec1 tanfolyam elvégzését követően a tanulók nitrox32-es gáz használatával 21 méteres mélységig szereznek jogosultságot a merülésekre.

GUE-rec2
Photo: GUE

A Rec2 tanfolyamon a korábbi Rec1-es, vagy a rendszerbe kívülről érkező GUE Fundamentals végzettségű búvárok vehetnek részt és tehetnek szert nagyobb tapasztalatra és haladóbb technikákra,  van már legalább 25 nem tanfolyamos merülésük. E képzésen a korábbi készségek átismétlését és finomítását követően haladóbb tájékozódási feladatokat kapnak, sötétben merülnek és szárazföldi, felszíni és vízalatti mentési technikákat tanulnak. A Rec2-es búvárok Nitrox32-es gázon túl, a Triox 30/30-as gáz használatára is jogosultságot szereznek és hosszabb fenékidejű merüléseket hajthatnak végre 30 méteres mélységig.

A Rec3 tanfolyam a GUE kedvtelési képzési ágának legmagasabb szintje. Rec2-es, de akár a GUE Fundamentals végzettségű búvárok is részt vehetnek rajta. A tanfolyamon korlátozott dekompressziós idejű merüléseket hajtunk végre, amihez a vonatkozó elméleti alapok elsajátítása is hozzátartozik.

Photo: JP Bresser
Photo: JP Bresser

A Nitrox32-n kívül a Triox 30/30 és a Trimix21/35 gázokat a duplaplackos hátkészülékben, és külön dekó/stage palackban a Nitrox32-t dekompressziós gázként vagy a fenékidő hosszabbításához használják 39 méteres mélységig a már legalább 75 nem tanfolyamos merüléssel rendelkező búvárok. Úgy vélem a vázolt képzési struktúra nem túl bonyolult. Egy teljesen kezdő búvár 3 lépcsőben nagyon magas szintre tud eljutni és mindhárom tanfolyamon az adott szinthez tartozó stabil készségekre tehet szert. Mindenkinek csak ajánlani tudom őket.

Szilágyi Zsolt