Számtalan búvártúrán vettem már részt. Biztos meg van annak is a varázsa, ha az ember korán kel, pakol, gyors reggeli, buszozás a merülőhelyre, lökdösődés a gázolajszagú kikötőben a tűző napon, bepakolás a hajóra, felszerelés előkészítése a merülésre, és mindez ellenkező sorrendben este. Talán maradi vagyok, de én azért ennél kényelmesebb nyaralásra vágyom. Léteznek ennél relaxálóbb búvártúrák is, erre az egyik legjobb példa a szafarizás.

Reggel az ember kisétál a kabinjából az összerakott felszereléséhez, merül egyett, majd nekiáll kényelmesen reggelizni, relaxál egy kicsit és merül mégegyet. Ezt követően az ebéd köti le a figyelmét és a délutáni ejtőzés, meg egy újabb merülés. Az esti merülés után az étkezés újabb, már-már szinte elviselhetetlen tortúrája következik a vacsorával, valamint a nap végén a fárasztó munka utáni jól megérdemelt pihenés. Nem hiába, hiszen fárasztó dolog a búvárkodás.

A napi három-négy merülés azért felvet olyan kérdéseket, amelyeket érdemes talán végiggondolni. Az első ilyen, hogy milyen gázokat is lélegezzünk a merülések alatt. A napi kihajózós búvárokhoz képest a levegővel merülő szafarizó búvárok sokkal több nitrogént halmoznak fel a szervezetükben és előfordul, hogy a harmadik, negyedik nap környékén, már egy könnyü kis merülés után is vakaróznak a búvárok a dekompressziós betegség enyhe tüneteként. Manapság már egyáltalán nem ritka, hogy a szafarihajók 32-es nitroxot is kínálnak a búvároknak, ezért én csak eleve olyan hajókra megyek, ahol ez a lehetőség elérhető, amúgy meg a 0-30 méteres tartományban ez a szabványosított gáz a GUE-nál. Nem ritkaság már az olyan szafarihajó sem, amelyek kifejezetten technikai búvárokra szakosodott és technikai felszereléseken túl bármilyen gázt képesek előállítani. Persze mielőtt technikai merüléses túrát tervezünk egy szafarihajóra érdemes előtte tájékozódni, hogy a szafarihajó üzemeltetője ugyanazt érti technikai merülésen, mint mi, és a felszerelésekről alkotott képe hasonlít-e a miénkhez. Például ne a hajón szembesüljünk azzal, hogy a hajó személyzete az acélpalackokat kiválóan alkalmasnak tartja stage palacknak.

Érdekes jelenség, hogy a hajók személyzete rendszeresen belógat 5-10 méteres mélységbe egy nyomáscsökkentővel felszerelt “vészhelyzeti” palackot. A probléma ezzel csak az, hogy a palack jelenléte a búvárokat figyelmetlenné teszi, mivel kevésbé figyelnek a saját gázkészleteikre, mert beépül a gondolkodásukba, hogy ha többet fogyasztanak, akkor majd a vészhelyzeti palack úgy is segít.

Másik nagyon fontos szempont a test hidratáltságának fenntartása. A meleg szél, a hőség, a kabinok légkondicionálói sokkal intenzívebben vonják el a testtől a folyadékot, mint normálisan, ezért a folyadék pótlása kiemelt fontosságú a dekompressziós betegség megelőzésében. Jellemzően a búvárhajók bőséges készletekkel rendelkeznek folyadékkal, tehát ez nem lehet probléma.

A legtöbb búvárhajó saját merülésvezetőket alkalmaz a merülések vezetésére, amely szintén felesleges konfliktushelyzeteket teremthet. Ezek a merülésvezetők jellemzően még csak nem is hallottak a GUE által alkalmazott merülési profilokról, minimum dekompressziós eljárásokról és okozhat némi feszültséget, ha a búvár nem követi birkaként a merülésvezetőjét. A megoldás erre az lehet, ha az ember rögtön a túra elején illedelmesen leül a merülésvezetővel beszélgetni az általunk alkalmazott eljárásokról valamint, hogy megcsillogtatja készségeit a bemutatkozó merülésen, ami ezer szónál is többet jelenthet. A merülésvezetők elég hamar le fogják venni, hogy képzett búvárokkal van dolguk, és hagyják az ember a saját társaságukkal külön merülni.

A saját tapasztalatom az, hogy egy-két nap után a nem GUE búvárok elkezdenek érdeklődni, kérdezősködni a felszerelésről, a lebegésről, testtartásról, stb és ez kiváló alkalom, hogy jó nagykövetei legyünk a GUE-nak, hiszen így testközelből láthatják az általunk alkalmazott módszerek hatékonyságát. A legfontosabb ezeken a beszélgetéseken, hogy az ember kedves és szerény legyen.

Úgy vélem, hogy a szafarihajós túrák élvezetes és kényelmes lehetőséget biztosítanak a merülésekre, és aki egyszer is kipróbálta, biztos, hogy vissza akar térni.

Habár nagyon sok női búvár van, mégis könnyen kijelenthető, a búvárkodást zömmel féfiak űzik. A különbség még szembetűnőbbé válik, ha a technikai és barlangi búvár közösséget nézzük, mivel ebben a csoportban csak nagyon kevés hölgyet találunk. Mi lehet ennek az oka a nyilvánvaló fizikai különbségeken túl? A válasz szerintem a motivációban és a gondolkodásban rejlik.

De nézzük először a fizikai különbségekből származó eltéréseket. A búvárfelszerelés nem könnyű, különösen ha duplapalckokról, stage palackokról és víz alatti vontatókról van szó. Tény, hogy a nők fizikai felépítésükből adódóan nem olyan erősek, mint a férfiak. Viszont ebből a hátrányból gyakran kovácsolnak előnyt, mivel tudatában vannak ebbéli hátrányuknak, ezért gyakrabban találkozni női búvárokkal fitnessz termekben, mint férfiakkal. És ez az edzettség nem csak a felszerelés cipelésekor jön jól, hanem hasznos a lábgörcsök elkerülésekor és hatékonyabb vele a dekompresszió is.

Hosszabb merüléseken megfigyelhető egy másik különbség is, ez pedig az, hogy a nők kitartóbbak. További érdekesség még, hogy habár a nők hamarabb érzik a hideget, mint a férfiak, sokkal később válnak hipotermiássá, mivel a testük – valószínűleg a testösszetételükből adódóan – sokkal stabilabban tartja meg a maghőmérsékletüket.

Talán a legáltalánosabban megfigyelt fizikai adottságból eredő különbség a gázfogyasztásban jelentkező előny. Mivel a nők testtömege sokkal kisebb, ezért sokkal kevesebb gázt fogyasztanak, így sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy férfi fogja jelezni a merülés végét.

A fizikai különbségeken túl a gonolkodásbeli és motivációs különbségek is megmutatkoznak. A nők jellemzően lassabban haladnak a fokozatokban felfelé, mivel kevésbé rohannak és nagyobb hangsúlyt fektetnek a már meglévő készségeik és tudásuk csiszolására, mint a férfiak. Gyakran kell őket győzködni arról, hogy alkalmasak már a következő szintre. A férfiaknál ez pont fordítva van, mivel őket gyakran inkább arról kell meggyőzni, hogy nem alkalmasak a következő szintre. Elmondható továbbá, hogy a nők sokkal kockázatkerülőbbek és nem csak a merülés-tervezést veszik komolyabban, hanem a terv végrehajtását is. Saját megfigyelés, hogy még sosem találkoztam magányosan merülő nővel (ami persze nem jelenti azt, hogy ilyenek nem is léteznek), viszont annál több férfival, ami megerősíti azt a másik megfigyelésem, hogy sokkal precízebbek a csapatmunkában és szeretik közösen megbeszélni, átbeszélni az élményeiket.

A nők gyakran célpontjai szexuális jellegű megjegyzéseknek és hallani olyanról is, hogy kizárólag a nemük miatt diszkriminálják őket, főleg ha meg merik kérdőjelezni egy-egy “macsó” búvár képességeit. Azért mert egy férfi könnyebben felkap egy duplapalackot a parton, az még nem jelenti azt, hogy könnyebben is manőverez vele a víz alatt. Ebből a szempontból a búvárkodás nagyon is egyenlőségpárti, amely komoly fenyegetés is lehet egyes párkapcsolatokra, főleg az olyanokra, ahol a felek egyszerre kezdték a tanulást. Ilyenkor a búvárkodás gyakran nagyítóként mutat rá olyan dolgokra, amelyeket a felszínen az egyik fél (jellemzően a férfi) dominanciája elnyom, de a víz alatt megmutatkoznak a valódi képességek. Viszont jól működő párkapcsolatokban a közös merülés olyan összhangot, együttműködést tud eredményezni, amely azonos neműek között csak ritkán alakul ki.

A fentiekből talán lehet érezni, hogy oktatóként mindig nagy öröm számomra, ha női tanítványom van, mivel hatékonyabb, precízebb és színesebb velük a merülés ami végső soron nagyobb biztonságot jelent.

A GUE Fundamentals tanfolyamra jelentkezők közül sokan kérdezik, hogy milyen fizikai feltételeknek kell megfelelniük. Habár semmilyen írott szabály nincs erre vonatkozólag, mégis érdemes felkészülni, mivel a tanfolyam nem kis fizikai kihívást is jelent sokak számára.

A gyakori problémák közé tartozik a láb izmainak görcse. Ennek elkerülésére jól jönnek az olyan mozgásformák, amelyek megmozgatják azokat az izmokat is, amelyeket a hétköznapi életben kevéssé használunk, valamint hasznos lehet a test hidratáltságának (vízzel való ellátottsága) jó szinten való tartása.

Melyek lehetnek a javasolt mozgásformák? Ilyenek a futás, az úszás és a kerékpározás.

A futás talán a legegyszerűbb. Futni bárhol lehet és csak egy pár arra alkalmas cipő kell hozzá. Rengeteg kalóriát éget el, jótékonyan hat a tüdőre, keringésre, a szív- és érrendszerre. A rendszeres futástól a búvár tüdeje jobban fogja tudni szűrni a gázokat és kevesebb szén-dioxidot halmoz fel a merülések alatt. Továbbá nem csak a felszerelést fogja könnyebben cipelni, hanem az uszonyozása is sokkal könnyedebbé válik. Sajnos sokan mondják, hogy azért nem futnak, mert fáj tőle a térdük. Ennek gyakran a helytelen futástechnika, vagy a nem megfelelő cipő, esetleg a túl sok kezdeti futás az oka. Tehát ha futni kezdünk, kezdjük kis intenzitással, rövidebb távokkal és időkkel és csak fokozatosan emeljük a terhelést. Az elején semmi esetre se fussunk többet, mint 30 perc. A helyes futástechnikához hozzátartozik a bemelegítés is. Erre tökéletes néhány perc gyaloglás. A futás során figyeljünk, hogy ne a sarkunkon fussunk, mert ez nagyon megterheli a térdeket. Sokkal inkább a talp közepén érjük a földet. Segíthet a helyes technika kialakításában, ha megnézzük a használt cipőink talpát. Jól látható belőle, hogy melyik részét koptatjuk intenzívebben. Próbáljuk meg egyenletesebbé tenni a kopást. Másik hasznos dolog, ha vetünk egy pillantást a saját talpunkra is. Lapos avagy ívelt-e? Válasszunk a lábunkhoz leginkább passzoló cipőt.

Az úszás nem csak fizikai értelemben hasznos, hanem növeli a vízbiztonságot is. Nem tartozik a drága sportok közé és szintén nagyon sok kalóriát éget el, valamint kedvező a szív- és érrendszerre gyakorolt hatása. Sajnálatos, hogy a búvárok között rengeteg a rosszul úszó, ami nagyfokú függőséget alakít ki a felszereléssel, ezért az úszásteszt minden GUE tanfolyam kötelező eleme. Gyakran mondjuk a GUE-nál, hogy a lassú az hatékony, a hatékony meg gyors. Ez igaz az úszásra is, azaz a lassú de jól kidolgozott mozdulatokkal jelentős sebességet lehet elérni. Az úszás során tartsunk pihenőket, melegedjünk fel és ne próbáljunk egyhuzamban sokat úszni.

Habár a kerékpározás nagyszerű élmény, de sokkal kisebb a búvárkodáshoz való hozzájárulása, mint a futásnak. Jó hatással van az uszonyozásra a vádlik erősítésén keresztül, de ezen túl erősíti a nyak izmait is, ami a vízszintes testtartás kialakításában segít.

Alapvetően a GUE Fundamentals tanfolyam nem túl megterhelő, de az előzetes fizikai felkészülés többszörösen is megtérül a képzés alatt. Jobb lesz a tanuló teljesítménye és élvezetesebb lesz tanulni. És az elmondottak csak az alapok. Magasabb szintű képzések, magasabb szintű fizikai felkészülést igényelnek.